2016. november 20., vasárnap

Várható megjelenés 2016. december



Várható megjelenés 2016. december


Várható megjelenés 2016.12.01. Agatha Christie: Karácsonyi krimik

Agatha Christie - Karácsonyi krimikChristie-t karácsonyra! 
Így hirdette az angol kiadója évtizedeken keresztül Agatha Christie új könyvét. Bizonyára nem csak üzleti fogásról volt szó: maga a krimi királynője akart boldog ünnepeket kívánni az olvasóinak egy új könyvvel minden évben. Mert Christie számára a karácsony különösen fontos volt, ami abból is tudható, hogy több regényében és elbeszélésében is az ünnep szolgáltatja a hátteret az eseményekhez. 

Az egyikben Hercule Poirot vidéken tölti a karácsonyt, és az ünnep reggelén holttestet talál a hóban, amely aztán eltűnik... A második történet főhőse szintén Poirot, aki majdnem negyven évvel később megint kénytelen egy vidéki kúriában karácsonyozni, és a herceg ellopott rubinját kell megkeresnie Majd megint csak Poirot következik, és egy gyűlölködő család emlékezetes leírása. A szeretet ünnepén a családfőt holtan találják, és a jelenlevők közül senki sem sajnálja.
Végül azért Miss Marple is kap egy emlékezetes karácsonyi szerepet. Egy vidéki szállodában gyilkosság történik az ünnepek alatt, és csak a szelíd, kék szemű vénkisasszony lát át a gonosztevő mesterkedésén.

Az írónő karácsonyi krimijeit most először gyűjtöttük össze magyarul is egy kötetben.

Várható megjelenés 2016.12.05. Barbara Taylor Bradford: Cavendon szerencséja



Barbara Taylor BRADFORD - Cavendon szerencséjeA nagy gazdasági világválság közepén láttuk utoljára Cavendon Hallt, az Inghamek és a Swannok otthonát. Az elszánt Ingham lányok akkor megesküdtek, hogy sógornőjük, Cecily Swann segítségével megmentik a kastélyt a régi ellenségektől és a váratlan, új veszedelmektől. És sikerül is nekik.

A történelem azonban robog tovább. 1938-ban a német fenyegetés egyre messzebb nyúló árnya vetül még Yorkshire idilli világára is. Kérlelhetetlenül közeleg a második világháború, és az apák nemzedéke után a fiúk bátorságát, hazaszeretetét teszi próbára.

Cavendon szerencséje meddig védheti a lakóit? A dunquerke-i mentőakció, amelyben minden vízre bocsátható angol hajó a francia tengerpartra indult, hogy a csapdába került angol és francia hadsereget megpróbálja megmenteni, London bombázása, a kitelepített gyerekek sorsa, a német ellenállás zsidómentő akciói mind megelevenednek a regény lapjain. És Emma Harte, az Egy gazdag nő felejthetetlen főszereplője is újra felbukkan.






Várható megjelenés 2016.12.05. Amy Ewing: A fehér rózsa (The Jewel-trilógia 2.)




Amy Ewing első könyvének lenyűgöző és megkapó folytatásában Violetnek muszáj szembenéznie félelmeivel, és harcolni az elnyomás, a kegyetlen bánásmód ellen saját magáért, és társaiért.

















Várható megjelenés 2016.12.09. John Corey Whaley: A barátság eleje




Három barát története, akik közül az egyik pánikbeteg. Történetük megrázó és felemelő, megmutatja, mit jelent az igaz barátság.


















Várható megjelenés 2016.12.09. Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek




A ​​háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… 
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak. 
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.





Várható megjelenés 2016.12.14. Kerry Drewery : Cell 7




A történet egy gyilkossági tárgyalás részleteibe enged betekintést. Az egészet nyomon követheti a lakosság, mint valóságshow-t, és az ítélet az ő szavazataik alapján születik majd meg…





















2016. november 7., hétfő

Georges Simenon: Madame Maigret barátnője

Miközben Madame Maigret fogorvosa kertjének padján egy bájos ifjú hölggyel barátkozik, a bűnügyi rendőrség egy párizsi könyvkötő műhelyének kazánjában két emberi fogat talál. A szálak végül most is összeérnek.



A regény 1949-ben íródott és azóta is újra és újra kiadják szerte a világon, mindez pedig nem lehet véletlen, így muszáj volt utána járnom Maigret sikerének.

Maigret-vel még igen gyerekcipőben jár az ismeretségünk és úgy érzem egy remek rész akadt a kezembe. 

A történet szerint a rendőrség tudomást szerez arról, hogy a párizsi köztiszteletben álló könyvkötő műhelyében egy holttestet égetettek el, mely a vizsgálat során bebizonyosodni látszik, mivel két fogat is találnak a hamuban és rejtélyes események sora támasztja alá látszólag a könyvkötő bűnösségét. Szerencsére akadnak minden lében kanál tanúk, köztük a házmester is, így Maigret-nek fel van dobva a labda. Viszont szerencséje van, mert a felesége éppen fogorvoshoz jár és míg a sorára vár egy parkban megismerkedik az esemény egyik kulcsfigurájával és ezáltal akarva akaratlanul is segítséget nyújt a férjének az ügy felgöngyölítése során.

Nagyon érdekesnek találom a történetvezetést, tetszett a nyomozás és Maigret karaktere is nagyon kidolgozott. Szerettem azt a kissé felsőbbséges, de ugyanakkor apáskodó hozzáállást, amit a beosztottak felé tanúsított. A feleségét viszont úgy gondolom nem becsüli meg eléggé és többször éreztem azt, hogy szegény asszonyt vajon mi tartja a fazekak és Maigret mellett. 
Nagyon örültem, hogy Madame Maigret teret kapott ebben a regénybe és kiléphetett a számára kijelölt elfogadó háziasszony szerepköréből és igencsak hasznos láncszemmé válhatott a nyomozás során. Emellett a logikáját és a rátermettségét is bizonyította, személy szerint szimpatizáltam Madame Maigret-vel és örülnék, ha sikerülne még olyan történetet olvasnom, ahol térhez jut, bár azt nem tudom, hogy van-e több ilyen rész is. 

A krimi része nekem tetszett, bár néha oda kellett figyelni, hogy ne kuszálódjanak össze a szálak, de nagyon élveztem és egy csipet, a korra jellemző francia életérzés is átjött. Kellemes volt érezni az 1950-es évek Franciaországának hangulatát, hogy milyen módon nyomoztak akkoriban, amikor még nem léteztek a modern kor csodái, mely nélkül ma már elképzelhetetlen lenne egy-egy nyomozás. Akkoriban még leginkább a kapcsolatrendszer és a furfangosság volt célravezető, a nyomozás pedig nem egy előre megírt és szigorú koreográfiát követett, akkoriban még sokkal spontánabb keretek között nyomoztak és sokkal nagyobb "játszóterük" volt a nyomozóknak is. Személy szerint ezzel a régimódi nyomozással nagyon is tudtam azonosulni, mert üdítően hatott az éles eltérése a mai krimiknél bevett szokásoktól, az ultramodern technológiáktól és felpörgött cselekménytől, így ez a lassabb mederben folyó, de élvezetes nyomozás nekem pozitív élmény volt.

A regényt és Maigret karakterét mindenképpen a halhatatlan kategóriába sorolnám, hiszen még itt a 21. században is szórakoztató tudott maradni. A lapokon pergett a nyomozás és folyt a sör, szinte érezhetővé vált az 1950-es évek Párizsának hangulata, engem pedig szó szerint elbódított és megvett magának a történet. 

Extra

Külföldi borítók:

87812896472843167440399780531171413512476


2016. november 3., csütörtök

M.C. Beaton: Hamish Macbeth és a szívek háborúja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Hamish Macbeth őrmesternek felhívják a figyelmét egy különös jövevényre, aki a szomszéd faluba költözött be. Az elbűvölően jóképű, gazdag fiatalember jócskán ki is használja természet adta adottságait: sorra csábítja el a középkorú nőket, akik a hegyek között megbújó, világvégi faluban boldogan omlanak az angol Adonisz karjaiba. A férfi azonban nem számol azzal, hogy a skót Felföld mocsaras kis szegletében milyen könnyen elszabadulnak az indulatok, és hogy játékának súlyos következményei lehetnek. Hamish Macbeth bűntényt szimatol a levegőben, s bár a felbőszült férjek és egymásra féltékenykedő asszonyok kavalkádja nem segíti a tisztánlátását, az események végül megérzéseit igazolják. Miközben a szépséges idegen Hamish menyasszonyával, Priscillával is kikezd, az őrmester egyre inkább megcsömörlik a lány tisztaságmániájától, örökös rendezkedésétől, na meg tartózkodásától, ami megkeseríti a kapcsolatukat. Hamish végül határozott lépésre szánja el magát… Cselekményleírás vége!

Képtalálat a következőre: „hamish macbeth picture”Hamish Macbeth és a szívek háborújával elérkeztünk a sorozat 10. részéhez. A regény 1994-ben jelent meg és sajnos csak több, mint kettő évtized késéssel jutott el hozzánk, magyar olvasókhoz. Emiatt a késés miatt érezhetjük úgy néha, hogy nem minden szempontból aktuális és a kornak megfelelő a történet, de ezen felül tudunk kerekedni azzal, hogy a történet az eldugott skót Felföldön játszódik, ahol talán még mindig egy viszonylag lassabb életstílust követnek az emberek.

Már-már megszokott ismerősként üdvözölhettem a vörös hajú, kicsit csetlő-botló felföldi zsarut, Hamish Macbethet. Ez valahogy adott egyfajta biztonságérzetet, mert nagyjából tudtam, hogy a karakterben nem fogok csalódni, hiszen az előző részekben már a szívemhez nőtt. Annak ellenére, hogy vannak olyan negatív tulajdonságai amelyeket én magam a való életben nehezen tudok tolerálni, úgy mint lustaság, nemtörődömség, enyhe fokú letargia és a fejlődésre való hajlam hiánya Hamishnak azonban ezt el tudom nézni, mivel ettől lesz a karakter olyan ízig-vérig felföldi. 

Szerettem ahogy a mostani történet Drimbe, a sivár, sötét, gótikus és mocsárral övezett kis faluba helyeződik, ahol egy adonisz zavarja meg a falucska lakóit, a nőket elkábítja, a férfiakat pedig felbosszantja. Nem is csoda, hogy megtörténik a gyilkosság, sőt talán kettős gyilkosság és Hamishra hárul a feladat, hogy felderítse a bűntettet, amely talán meg sem történt. Szedi a horgászbotját és Prischillát majd elkezdni a szálak kibogozását, természetesen csakis a maga furcsa módján.

Nagyon jó volt Hamish és Priscilla vívódása, ahogy a se veled, se nélküled játékot űzik, közben tűz és víz a két karakter. Talán a szerelmi szálnál is érezni lehetett a 20 év időbeni lemaradást, mert nem egy tipikus 21. századi probléma miatt kerülnek válaszút elé a szereplők. Úgy éreztem Hamish végre egy picit a talpára állt minden tekintetben, ezt mindenképpen pozitívnak tartottam.

Képtalálat a következőre: „scottish highland picture”

A krimi szál sem volt rossz, egyedül a befejezés volt számomra kicsit elkapkodott, amit nagyon sajnálok, mert egyébként ez volt idáig a legjobb rész és még a csattanó is poénos volt. 
Nekem most valóban átjött a skót Felföld sava-borsa, szerettem olvasni és a megszokott kikapcsolódást nyújtotta.

Extra 

Külföldi borítók:

2412765953996371329119132176464843

2016. november 1., kedd

Októberi összegzés

Viszlát október!


Szuper gyorsan elrepült október (is), a jó időt kihasználva még voltunk Piros Lábos fesztiválon Szigetmonostoron, majd voltunk szombaton dolgozni (tudom mindenki más is) és emellett a lakás is megkapta Halloween díszítését. Személy szerint szeretem a gyönyörű narancssárga tököket, a boszorkányokat és a fekete macskákat, mint díszítés, ezért nem idegenkedem attól sem, hogy kirakjam a lakás és a kert számos pontjára ezeket a jópofa vidám dekorációkat. Emellett az október már a gyertyákról és teázásról is szólt, mostanában az édes narancs, a csokoládé került előtérbe, mint illat, a teázásnál pedig a jázminos zöld teát részesítem előnyben.

Moly

Sikeresen teljesítettem a Molyon az egyik legszuperebb kihívást. Légy Te is Sherlock Holmes VOL. 7.!
Emiatt nagyon büszke vagyok magamra, mert nem volt könnyű a kihívás és igényelt némi kutatómunkát is, de végül összejött és lett egy ilyen csini Sherlock kitüntetésem.


Beszerzések


A beszerzések terén recenzióra érkezett Gregus Gábortól a Pillanatnyi elmezavar, ami valójában egy fantasy, de számomra merőben újszerű és terjedelmes volt ezáltal az olvasást sem lehet elkapkodni, mivel rá kell hangolódni a témára és elárulom, hogy kizárólag ráhangolódás után tudunk belépni a furcsa és kicsit bizarr világba, ahol semmi sem az aminek látszik.  Jane Shemilt Légszomj című krimije egy hirtelen vásárlás következménye, mivel a fülszöveg alapján pont egy olyan könyvnek ígérkezik, ami izgalmas és ugyanakkor elgondolkodtató és letaglózó. Emellett az első regényem lesz az írónőtől, így kíváncsian várom a történet alakulását. Mostanában a Navarra trilógiának köszönhetően igencsak rákaptam a spanyol krimikre, így Jordi LLobregat-tól a Vesalius titkát nem tudtam kihagyni, ráadásul a borítója is eszméletlen. M.C. Beaton-t nem kell magyarázni, nagy rajongója vagyok az írónőnek, ezért már nagyon vártam a friss Hamish részt.


v

Olvasások

Az olvasások a fentiek miatt kicsit háttérbe szorultak, de azért teljesen természetesen nem feledkeztem meg a könyvekről sem, de igazából igyekeztem úgy válogatni, hogy olyan kötetekhez nyúljak, amelyek témája közel áll a szívemhez, vagy éppen könnyedebb olvasmánynak minősülnek. Amennyiben jól számolom azért 8,5 könyvet sikerült befejeznem októberben, ami nézőpontom szerint nagyon is jó, sőt két regény erejéig a VCS. listámat is apasztottam.
Dolores Redondo Navarra trilógiájának II. kötete nem a könnyedebb kategória, de tipikusan olyan sorozat, amely húz magához és muszáj folytatni, mert lebilincsel és a gyönyörű navarrai táj leírásával még inkább olvasásra ösztönöz.
Helen Simonson Pettigrew őrnagy utolsó csatája igazi angol környezetbe repített és kicsit átérezhettem az angol lovagiasságot, valójában élvezetes olvasmány volt, annak ellenére, hogy a történések annyira nem ragadtak magukkal, de kárpótolt a vidéki Anglia.
Tóth Gábor Ákos A világ közepén egy kis Provence-t varázsolt a Balatonra, nagyon szeretem ezt a trilógiát is, mert humoros, bájos és nagyon mediterrán, ráadásul ismerős tájakon.
Haladtam a VCS-re betervezett könyvekkel, Pettigrew őrnagy után Jessica Brockmole Levelek Sky szigetéről című regényét olvastam el, melyhez kellő inspirációt nyújtott katacita bejegyzése. A regény egyébként csillagos ötösre vizsgázott nálam és Sky szigete felkerült a bakancslistámra.
Végül sikerült befejeznem a Pillanatnyi elmezavart, mert sokkal gyorsabban haladtam vele, mint ahogy számoltam, sőt már értékeltem is.
M.C. Beaton rajongóként kötelező friss beszerzés és olvasás volt Hamish Macbeth újabb szív zűrjei. Ki merem jelenteni, hogy Hamish lassan közelebb áll hozzám, mint Agatha Raisin. A Molyon egy rövid szösszenetet már írtam is, azt viszont még nem tudom, hogy lesz-e bővebb értékelés Hamisról.
Az utolsó pillanatban, de sikerült befejeznem és értékelést írnom, a Mini-Könyvklub aktuális olvasmányáról, Jo Nesbø: A fiú című krimijéről. Böszörményi Gyula Beretva és tőr szösszenete pedig jó tett a lelkemnek, még akkor is, ha csak ilyen rövidkére sikerült, ezért lett 8,5 könyv az olvasásom, mert azért 88 oldalt mégsem mertem egy egésznek számolni. George Simonson Madame Maigret barátnője egy igazán remek krimi, ami az '50-es években játszódik Párizsban, az értékelés a héten érkezik is. 




Novemberi tervek


A Gyilkosság Mezopotámiában A.C. regény újraolvasását tervezem a Mini könyvklub keretében, majd az októberben beszerzésre került Légszomj című regényt szeretném megismerni és végül, de nem utolsó sorban Vesalius titkára is nagyon kíváncsi vagyok. Szeretném befejezni a Gonosz pályát, ami eddig a három rész közül kimagaslóan viszi a pálmát. A Mostohák (Fredrika Bergman I.) pedig egy izgalmas kriminek ígérkezik, ráadásul skandináv, de remélem kicsit más lesz, mint A fiú. Ami ezen felül felkerül majd a listámra annak csak örülni fogok.


A többiek októbere:

Nita
Mariann
Dóri
Nancy
AniTiger
katacita
PuPilla
Nikkincs

2016. október 29., szombat

Jo Nesbø: A fiú

Sonny, a rejtélyes, visszahúzódó, kábítószerfüggő fiú tizennyolc éves kora óta börtönben ül, mert beismert két gyilkosságot, amelyeket nem ő követett el. Nem ingyen tette. Cserébe megkapja az egyetlen dolgot, amire szüksége van: heroint. Mivel ügye a korrupt hatalmi rendszer minden szereplőjét érinti, a rendőrségnek és az alvilágnak egyaránt az a célja, hogy folyamatosan bódult állapotban és rácsok mögött tartsák. És Sonnynak ez meg is felel, eszében sincs változtatni a helyzeten. A rabtársai egyfajta gyóntatóként tekintenek a különös, vonzó fiúra, s gyakran öntik ki neki a lelküket. Így esik, hogy egy napon Sonny megdöbbentő dolgot tud meg az egyik rabtársától: rendőr édesapja, akiről ő úgy tudta, önkezével vetett véget az életének, valójában gyilkosság áldozata lett. Sonny világa alapjaiban megrendül. Megszökik a szigorúan őrzött börtönből, és megkezdi vadászatát azok után, akik vétettek ellene.


A Mini-könyvklub októberi könyve egy igazi skandináv krimi volt, mégpedig nem is akármelyik írótól, hanem a műfaj egyik legjobbjától Jo Nesbø-tól. 
Be kell vallanom, hogy nagyon lassan haladtam a történettel, de legfőképpen azért, mert sok-sok egyéb regénybe és élménybe kezdtem bele. Szinte biztosra vettem, hogy a hónap végéig nem fogom tudni befejezni ezt a teljesítést, de a végén erőt vettem magamon és még a bejegyzés is megszületett.

Eddig számomra ez a regény adta fel legjobban a leckét, a szeptemberi olvasás - A lány a vonaton - nekem újraolvasás volt, ezért azzal könnyebben is haladtam.

A fiú be kell vallanom nem éppen a könnyed olvasmányok körébe tartozik és a téma sem állt igazán közel hozzám. Valahogy a börtön hangulata és a gyilkosságok nem jöttek át számomra, a bosszú pedig végképp idegen marad, a témák nem tudtak olyan mértékben lekötni, ahogy az elvárható lett volna. 

A történet szerint Sonny Lofthus a harmincas évei elején jár és ahogy megismerjük éppen börtönben van, ráadásul egy olyan bűnért, amit nem ő követett el, de mivel bevállalta, így ellátják heroinnal. Hurrá! Már itt elvágta egy picit magát a történet, legalábbis nálam, mert nem tudtam azonosulni, vagy elfogadni a tényt, hogy valaki ennyire sunyi módon menekül önmaga elől is. Sonny emellett pedig kihasználja azt a rejtélyes képességét, amivel meg tudja nyugtatni a börtön többi lakóját, valamint feloldozást nyújt számukra, természetesen a maga különös módján. Bevallom ettől sem lett éppen szimpatikus a fickó, ahogy előadja a csendes megváltót.  Sonny a korrupció örvényébe találja magát, melyet az ügyvédek, a zsaruk, de még egy pap is táplál. Amikor véletlenül tudomást szerez arról, hogy rendőr apja nem öngyilkos lett, hanem megölték kilép az addigi apátiából és megszökve a börtönből nekiáll kideríteni, hogy ki miatt ment tönkre az élete és ki áll a gyilkosság mögött.

Azt reméltem, hogy legalább varázslatos helyszínleírásokat fogok kapni, de sajnos sem Norvégiáról, sem Osloról nem alakulhattak ki olyan mély benyomásaim, amely alapján megszerettem volna ezt a hideg várost. Nem arra gondolok, hogy útikönyvet kellett volna a kezembe adni, de legalább egy olyan hangulatot kellett volna megteremtenie az írónak, amitől én, az olvasó valóban a gyönyörű Norvég városban érezhettem volna magamat, nem pedig egy sablonos, a világ bármely pontján könnyedén elhelyezhető átlagos helyszínen.  Amilyen fantasztikusan leírta és bemutatta a navarrai vidéket  Dolores Redondo, ez most úgy nem sikerült Nesbønak. Azt kell mondanom, hogy hozzám közelebb áll a spanyol krimi, mint a skandináv. 

Érdekes volt az a megoldás, hogy az író egy olyan szereplőt helyez előtérbe, aki nem éppen szerethető és a társadalom által elfogadott típust testesíti meg. Furcsa felépítésű történet, ahol a sok negatív érzelem és karakter viszi előre a történetet, amivel úgy alapjában nem is lenne baj, mert a krimi szál érdekes és több szálon futó volt, egy csepp érzelemmel. 
Az mindenképpen pozitívum, hogy az ügy megoldására nem lehet alapból rájönni, voltak benne szuper fordulatok és meglepődés is, emiatt mindenképpen örülök, hogy végül befejeztem a regény elolvasását.

Számomra érdekes metafóra a Fiú, mely Bibliai utalással bír, hiszen egy elterjedt keresztény szimbolika, amely szembeáll a pogánysággal és a sötét erőkkel. Sonny karaktere ebből a nézőpontból vizsgálva is nagyon érdekessé vált. Feloldoz és bűnt követ el, lázong és megnyugtat. 

A történet annak ellenére sem hagyott túl nagy nyomokat bennem, hogy az alapkoncepció nem volt rossz, a regény felépítése érdekes volt, de a szereplőket mégsem éreztem valóságosnak és kicsit vontatott volt számomra a sok negatív halmozása miatt. 
Meg kell említenem, hogy kettős érzelmek kavarogtak bennem miután letettem a regényt, tetszett, de mégis távol állt tőlem. Egyértelműen nem tudom azt mondani, hogy nem volt jó, mert a maga furcsa módján nagyon is érdekes volt, de biztos vagyok benne, hogy kell egy olyan lelkiállapot a regény olvasása során, ami hajlandóságot mutat a sok negatívum befogadására, mindemellett egy izgalmas és jól megírt krimiről van szó, ezt tényként kell leszögeznem. 

Fentiek alapján nem vagyok biztos benne, hogy mostanában több Nesbø regényt kézbe fogok venni, de legalábbis elég sok időnek el kell majd telni ahhoz, hogy újra bizalmat szavazzak neki és megpróbáljam megismerni egy másik regényét is. 

Történet bosszúról, megváltásról, társadalomról, bűnről és bűnhődésről. 

Extra

Külföldi borítók.

The Son18742827The Son (Paperback)The Son: A novel by [Nesbo, Jo]Képtalálat a következőre: „jo nesbo the son picture”




2016. október 28., péntek

Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája

Edgecombe ​​St. Mary domboktól övezett apró angol falucska. Itt éli csendes életét a nyugállományú Pettigrew őrnagy, a regény szikár, lovagias, lefegyverző modorú főhőse. Mindennapjainak sarokkövei azok az értékek, melyekre az angol férfiak nemzedékek óta oly nagy hangsúlyt fektettek: tisztesség, kötelességtudás, illendőség – és a kitűnő angol tea. Az életvitelében megrögzött őrnagytól távol állnak a modern világ olyan „vívmányai”, mint például a könnyed erkölcs vagy az Internet.
Miután öccse váratlan haláláról értesül, az özvegy őrnagy és a helyi csemegebolt pakisztáni származású – s szintén özvegy – tulajdonosa, a szép Mrs. Ali között lassan szívbéli barátság bontakozik ki. Az őrnagy a vidéki angol úriember megtestesülése, tősgyökeres helybéli. Mrs. Ali viszont hiába született angol, származása miatt menthetetlenül jövevénynek – egyúttal kívülállónak – minősül. Vajon a kapcsolatuk kiállja-e a nehézségek okozta próbákat, nem rombolják-e szét azok a veszélyek, melyeket akkor vállal az ember, amikor a boldogság reményében szembefordul a környezetével és a hagyományokkal?
A számos közös érdeklődésből, egyebek közt a könyvek, az irodalom szenvedélyes szeretetéből táplálkozó vonzalom lassú bimbózását az őrnagy éretlen fia igyekszik sunyin feltartóztatni. A pénzéhes Roger szemet vetett a családi örökségre, melyet a nagyapja megosztott két fia, az őrnagy és öccse között. Mindeközben Mrs. Ali is csatára kényszerül: mogorva unokaöccse arra igyekszik rávenni, hogy hagyományaikat tiszteletben tartva, engedje át a megörökölt csemegeboltot. A hangulat csak még inkább puskaporossá válik, amikor az anyagias Roger rejtélyes célból új tervvel áll elő, majd Mrs. Ali családjában is igencsak meghökkentő hír fokozza a háborús helyzetet.
Mindezen nehézségek ellenére az őrnagy elszánja magát a hódító hadjáratra, és meginvitálja Mrs. Alit a helyi klub éves táncrendezvényére. Az este varázslatosan kezdődik, ám nem éppen varázslatosan ér véget. Attól tartva, hogy talán örökre le kell mondania a szeretett hölgyről, Pettigrew őrnagy vakmerő áldozatra szánja el magát. Hogy ennek köszönhetően kap-e újabb esélyt, azt nem tudhatja…
A Pettigrew őrnagy utolsó csatája szórakoztató, örömtelien megnyerő hangú, mégis gondolatgazdag mese, melynek minden újabb fordulata érdekfeszítően eredeti. Bűbájos hangulatú regény két özvegyről, akik álmukban sem gondolták, hogy újból rájuk találhat a szerelem. Az óvilági színtér és a nagyon is modern konfliktusoktól feszült cselekmény keveredésének eredménye egy igen szellemes romantikus történet korunkban, egy olyan korban, melynek komolyságát alapjaiban rengetheti meg a férfi hajzselé, a gyógyfűtea és a lappangó rasszizmus terjedése.


Úgy másfél éve sok blogon feltűnt Pettigrew őrnagy és az ő utolsó csatája, illetve a Moly-t is elárasztották a dicsérő kritikák, így úgy gondoltam, hogy a felhajtás lecsillapodása után fogom elővenni egy csendesebb időszakban ezt a bájosnak ígérkező regényt.

Képtalálat a következőre: „old people tea”Így utólag mondhatom, hogy sokkal jobban esett most ez a történet, mint mondjuk egy meleg nyári napon és egyáltalán nem bántam meg, hogy csak idén válogattam be a VCS. könyveim közé. 

Amikor elkezdtem az olvasást odakint csodás őszi színek voltak, kellemes melengető napsütéssel, a kezemben pedig  egy bögre forró tea és ilyen idilli körülmények között kezdtem az ismerkedést  Edgecombe St. Mary kicsiny, de ízig-vérig angol falucskájával és annak idősödő, de nagyon is szerethető lakóival. 

Özvegyként éli kisvárosi életét Pettigrew őrnagy, aki egy igazi angol úriember. A maga számára is meglepő módon szerelembe esik a szintén özvegy, pakisztáni származású hölggyel, Mrs. Alival. A regény folyamán a két testben idősödő, de lélekben nagyon is fiatal ember kibontakozó románcát figyelhetjük meg. A szerelmüknek azonban nem kevés buktatón kell átküzdenie magát, de vajon megéri-e a küzdelem? Mindvégig ott motoszkál ez a kérdés bennünk olvasókban és a szereplőkben egyaránt. A téma nagyon izgalmas és aktuális, hiszen a társadalom, legyen az Európában, vagy éppen Amerikában nagyon nehezen tudja elfogadni azt, ami a megszokottól kicsit is eltér, vagy nem éppen konvencionális.

Képtalálat a következőre: „vidéki anglia kép”
http://www.de-weekend.com/
A történet mindvégig andalítóan halad előre, egyáltalán nem kapkod, ami kifejezetten egy nyugodt légkört teremt és elandalít olvasás közben. Az őrnagynak azonban van pár fontos dolog az életében, ami olykor vehemenciára sarkallja, úgy, mint a két régi Churchill vadászpuska, vagy éppen a fia, Roger. Fiával nem egyszerű a kapcsolata, hiszen nagyon is különbözőek ők ketten és a regény az apa-fiú kapcsolatnak is szentel egy szálat, amit nagyon érdekes volt megfigyelni és szintén egy problémás szegmense társadalmunknak. 

Több ellentétet is felsorakoztat a könyv, úgy mint, a különböző vallás és kultúra találkozása, az elfogadás és a megtagadás, az idős és fiatal generáció és még sorolhatnám. Ezektől az ellentétektől és a feloldásukra tett kísérletektől lett annyira érzelmekkel teli és szívmelengető ez a regény, amellett, hogy a helyszín remek választásnak bizonyult. Úgy gondolom, hogy ez a történet például New Yorkban már nem lett volna működőképes, de a vidéki Angliában nagyon is jól funkcionált. 

Egy kis negatívumként értékelem, hogy itt-ott átérződött, hogy az írónő inkább amerikai és néhol picit túlzóan támadta az angol nemességet és helyezett rá indokolatlanul nagy hangsúlyt, mert a hagyományos angol klubból, enyhén szólva is amerikai beütésű golf club kerekedett, de ez legyen a legnagyobb baj, mert ettől elvonatkoztatva első regényként nagyon rendben volt ez.

A legtöbb karakter szerethető volt, még akkor is, ha többször jól grabancon ragadtam volna őket. A végére még Rogert is megkedveltem, a sznobériájával egyetemben, remek ellenpólusa volt az apjának. 

A kortalan szerelem előtti tisztelgésként is értékelhető a regény, nagyon bátor volt az írónő részéről, hogy ezt a témát választotta első regényéhez, de le a kalappal előtte, mert nálam telitalálat lett. Nem csöpögött, pont annyit takart amennyit kellett és néhol csak sejtetett, de ettől lett elfogadható és szép. 

Összegezve

Nagyon szerettem olvasni a regényt és annak ellenére gyorsan haladtam vele, hogy maga a történés inkább csak csordogált. Elmaradtak a hirtelen csapongások és világmegváltásra törekvő gondolatok, egyszerűen az angol humor és életérzés került az előtérbe egy remek témával kiegészítve. Bebizonyosodott, hogy még idősebb korban is lehet gyönyörű egy félszeg, a társadalom ítéletétől rettegő szerelem. 



Extra

Ismételten meg kellett állapítanom, hogy a magyar kiadás borítója messze a legjobb. 

Képtalálat a következőre: „Edgecombe st mary”Képtalálat a következőre: „Edgecombe st mary”

Kövess e-mailben is