2016. augusztus 20., szombat

Durica Katarina: Szlovákul szeretni - Csodálatos időutazás a 80-as évekbe és vissza

Hol ​​az otthon? Ahol a legjobb. Ahol a mobiltöltőd tartod. Ahol automatikusan csatlakozik a wifihez a net. Ahol a szomszéd visszaköszön. Ahová kora tavasszal elteszed a télikabátod. Ahol a januári árleszállításkor vásárolt karácsonyi díszeket tárolod a következő karácsonyig. Ahol jó az illat. Ahol a postaládán ott a neved. Ahol, ha eltéved valaki, útba tudod igazítani
Durica Katarina regénye fordulatos időutazás, amelyből megtudhatjuk, milyen volt szlovákiai magyarnak lenni a 80-as években, majd felnőtt fejjel szembesülni a gyermekkor elhallgatott titkaival. Milyen előítéletek működnek ma is, és van-e feloldozás a múlt bűneire? Életképes lehet-e egy képzeletbeli és valós határokon átívelő szerelem?
Petra egy bécsi galéria megbízásából Tanzániába utazik, hogy potom pénzért kézműves dísztárgyakat vásároljon. A déli kontinensen egy európai kalandorok által lakott hostel fogadja, ahol új barátokra tesz szert, de az önfeledt pillanatokra súlyos bűntény árnyéka vetül
Sali a ruandai mészárlások elől menekülve jut el Belgiumba, majd az USA-ba, de lelki sebeire sehol sem talál gyógyírt. Petra az a nő, aki mellett végre igazán önmaga tud lenni, de vajon a szerelmük kibírja-e a megpróbáltatásokat?
Paul feladja jól jövedelmező irodai állását, mert kiölte belőle a szenvedélyt. Szabadon szeretne élni, kötöttségek nélkül. Dar es Salaamba utazik, hogy körbebiciklizze a Kilimandzsárót. Itt találkozik Petrával és Salival, akik szintén a boldogságot keresik
Mindeközben Károly, a csallóközi magyar emigráns akiből a hetvenes években Karol lett Pozsonyban, majd Charles Ausztráliában utolsó óráiban eléri, hogy újra együtt legyen a család.

A történet elején Petra, a szlovák lány Tanzániába utazik műkincseket vásárolni egy galéria számára, azonban ez csak egy nagy utazás kezdete és a történetet alapozza meg, ennél sokkal több rejlik benne, mely igazán olvasás közben fog kiteljesedni.


Nagyon szerettem ezt a titokzatos Afrikai életmódot és tájat, úgy ahogy az írónő leírta. Számomra Afrika maga a csoda, rejtély és valami megfoghatatlan lazaság, melyre a könyvből áradó afrikai életérzés csak rásegítette.




Petra szemével maga Afrika a nagybetűs Kaland, melyre egy lány, aki nem függ senkitől és semmitől önszántából vállalkozik. Mit vállalkozik? Egyenesen beröppen a fekete kontinens legmélyére és megállja a helyét, a félelmeit legyőzve igyekszik a saját maga számára kijelölt úton haladni. A szereli szál, ami Petra és Sali között bontakozik ki Afrikában csak hab a tortán. Igazán érzelmes és szerelmes pillanatoknak lehetünk tanúi.

Úgy éreztem, hogy Petra akár valós személy is lehetne, igazi 21. századi független nő, aki nem feltétlen az anyaságot és az irodához köthető munkát tekinti az élete értelmének, hanem nem fél belevágni élete kalandjába és ezáltal megvalósítva az álmait. Ez számomra nagyon pozitívan hatott, végre egy karakter, aki nem félt kiteljesedni és ezt nem is szégyelli, emellett érezni lehetett, hogy jól érzi magát a bőrében. 

Nagyon szerettem a kultúrák találkozását és a művészetet becsempészve igazán érdekes volt megismerni egy műkincsek beszerzésére szakosodott iparág szereplőit. Ezen a vonalon sikerült egy bűnügyi szálat is beleírni a történetbe, ami szerintem pont jókor érkezett, mert feldobta a történetet és valahogy csatlakoztatta az Európa és Afrika között futó szálakat, melynek továbbra is Petra maradt a főszereplője.

Nagyon sok etnikai kérdést is felvetődik feszegetve a rasszizmus témakörét is a jelenben és a múltban egyaránt. Mindezt olyan formában tárja az olvasó elé, hogy engem is elgondolkodtatott és megérintett a téma. 

Itt rá is térnék a múltbeli szálra, mivel Petra emlékein át megismerjük a Csehszlovák régió küzdelmét az 1980-as években, amely annak ellenére, hogy magyarként Magyarországon éltem az 1980-as években, mégis oly közeli volt és sok emlék visszatért olvasás közben, amit gyerekkoromban megéltem és átéltem itthon. Emellett számos olyan plusz információval gazdagodtam, amely számomra sem volt evidens, de valóban megtörtént a szlovákiai magyarokkal.


Szerintem ez egy olyan regény, amelyet érdemes elolvasni akkor is ha egzotikus tájakra vágyunk és akkor is, ha a történelem egy szeletéből szeretnénk egy kis harapást. Akik megélték az 1980-as éveket azok számára emlékeket és érzéseket fog előcsalogatni a könyv, talán olyanokat is, melyeket már rég a tudatunk elzárt részén tárolunk. A fiatalabb generációnak pedig számos olyan történelmi érdekességet tartogat majd, amit érdemes megismerni, hiszen itt élünk a szomszédaink mellett, akikről mi magunk sem tudunk sok olyan tényt, amit ez a regény feltár.

A fekete kontinens egy kis sötét történelmi darabkáját is megismerjük, melyről talán eddig csak elvétve, vagy éppen egyáltalán nem is hallottunk. Az Afrikáról becsempészett történelmi adalékot is nagyon érdekesnek és szívbemarkolónak találtam, elszorult néha a torkom is.

A történelmi részektől pedig nem szabad megijedni, hiszen igazán olvasmányos formában tárul fel, belengi a könyvet, mint egy finom pókháló.

Akik félnek attól, hogy az írónő pusztán történelmi keretek között mozog, azokat megnyugtatom, hogy nem fognak ők sem csalódni, sőt rengeteg kellemes élmény vár rájuk is. A romantikus szál nem mindennapi és a végkifejlet is igazán formabontóra sikeredett, emellett pedig lesz még izgalom, mind Afrikában, mind pedig Európánba, hiszen Petra egy percet sem unatkozik és ezáltal mi olvasók is szárnyalunk a kontinensek között időben és térben egyaránt.

Az írónő oldala

2016. augusztus 14., vasárnap

Emily St. John Mandel: A tizeneggyes állomás - Mert életben maradni nem elég

A ​​Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe.
„Mert életben maradni nem elég.”
Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát.
A Tizenegyes állomás Arthur C. Clarke-díjat és Toronto Book Awardot nyert regényét számos nyelvre lefordították. Gyönyörű, lírai könyv a művészet hatásáról és értékéről, amely az apokalipszis után sem veszít fontosságából.

Mostanában igyekszem egyre nyitottabbnak lenni az olvasmányaim terén (is), hiszen a romantika és krimi műfajon túl is bukkanhatunk szép számmal igazi gyöngyszemekre. Most sem történt ez másként, egy igazi vagány, posztapokaliptikus történetet olvashattam, mely teljesen kimozdított a komfortzónámból, emellett sokáig velem maradó élményt nyújtott. 
A regényt esténként olvastam és bevallom néha kinéztem az ablakon, mert muszáj volt meggyőződnöm arról, hogy körülöttem igenis él a világ és működik az elektromosság, repülnek a repülőgépek és hasít az internet, mert annyira magával ragadott ez a bizarr, de ugyanakkor könnyedén a valósággá  váló világ leírása, hogy néha bizony át kellett váltanom egy könnyedebb olvasmányra.


A történet légegye, hogy az általunk eddig oly biztonságosnak és ismerősnek vélt világunk egyik percről a másikra széthullik. Eltűnnek mellőlünk a családtagok, barátok, ismerősök és ott állunk egyedül a semmi közepén, minden hétköznapi kényelem nélkül.
Személy szerint ahogy ebbe belegondoltam kirázott a hideg, de a történet szereplőivel mindez megtörténik. 

Jeeven, Kirsten, Clark és még pár "szerencsés" ember túlél egy szőrnyű és mindent elpusztító járványt (grúznáthát), mely után kénytelenek valahogy az addig ismert dolgokat elengedni és egy egészen egyedülálló új életvitelt kialakítani. 
"Mert életben maradni nem elég"
Ezt a drámai változást követi végig a regény, egy gyermekszínészből, hogyan lesz a művészetek iránt továbbra is rajongó, de ugyanakkor gyilkolásra kész felnőtt, vagy egy korábbi mentősből, hogyan lesz a lehetetlen körülmények között családapa, illetve egy iskolázott emberből múltőrző. Ők hárman csak azok a főbb karakterek, akikkel már a regény kezdetén találkozunk egy, a grúznátha előtti időkben sikeres, bár öregedő színész kapcsolati hálóján keresztül. 

A regény mindvégig egy olyan alaphangulatot teremt, mely által magunk is kicsit részesévé válunk a történetnek, mivel a szemléletes leírások által könnyedén bele tudjuk magunkat élni abba  a lelkiállapotba, hogy ez velünk is bármikor megtörténhet. Bármikor kitörhet egy eddig ismeretlen és mindent elsöprő járvány, bevethetnek egy ismeretlen fegyvert, tehát a mai világban igazából nem lehetünk teljes biztonságban, mindig ott lebeg, az a bizonyos Mi lenne, ha? kérdés. Erre a kérdésre mutat egy lehetséges alternatívát (nem is akármilyent) a regény.

Boarding Airplanes on San Francisco SFO Airport Free Stock Photo

Nagyon evidensnek vesszük, hogy van áram, internet, orvos, gyógyszerek és még sok egyéb az élethez számunkra nélkülözhetetlen vívmány, ami akár egyik napról a másikra eltűnhet és mi pedig elveszítjük azt a luxust amiben eddig eddig éltünk. 

Rá kellett döbbennem, hogy hálásnak kell lennünk minden egyes napért, amit a mai körülmények között töltünk, hiszen gondoljunk csak a középkor sötét korszakára, biztos senki sem szeretné hirtelen ott találni magát, pedig egy esetleges apokalipszis után nem lenne más a helyzet. 

Legyünk hálásak, azért amink van itt és most. Számomra ez volt a regény fontos mondanivalója és tanulsága. 

A karakterek ábrázolása nagyon jól sikerült, erősek, függetlenek és igazi túlélők. Az egyes szereplők életében valamilyen módon fontos szerepet játszik továbbra is az alkotás és a művészet, ki színdarabokat ad elő, ki zenél, ki pedig kenyeret süt. A lényeg, hogy a teremtés vágya egy borzalmas esemény után is ott munkál az emberekben. Hiszek benne, hogy ez valóban egy kiölhetetlen vágya minden embernek és kellemes volt olvasás közben ezzel a ténnyel szembesülni. 

Amikor megakadunk valamivel, nem működik a számítógépünk egyszerűen megnyomunk egy gombot újraindítjuk, vagy hívjuk a szerelőt. A regény szereplőinek saját magukat kellett újraindítani, mindenféle külső segítség nélkül. Egy idő után már nem volt lehetőség a lakók nélküli házból elhozni azokat a dolgokat, amire szükségük lehet, így minden egyes tárgy, ami régen fogyóeszköz volt (szappan, törölköző stb.) óriási kinccsé lép elő. Ebben a látszólag élhetetlen világban továbbra is ott munkál a barátság, a fejlődés és a tudás iránti vágy, illetve a teremtés is megjelenik, hiszen továbbra is születnek kisbabák, akik már csak ezt a grúznátha utáni világot ismerik és próbálják élhetővé tenni.

Emellett az emberek túlélési ösztöne továbbra is furcsa és vad dolgokra tudja rávenni őket, ember embernek lesz ellensége és nincs olyan, hogy biztonság. Ezen emberi tulajdonság megjelenítése ad még egy plusz sötét alaphangulatot, ami a profétával teljesedik be. A próféta egy igazán összetett személyiség, érdekes volt a gyerekkorától megismerni ezt a karaktert, akit a körülmények rossz irányba tereltek élete során, majd már ebből nem tudott kimozdulni és ezáltal a történet legnegatívabb és legsötétebb szereplője lett, aki leginkább a háttérből mozgatta a szálakat. Nem bántam volna, ha egy picit nagyobb teret kap, hiszen egy érdekes karakter volt. 

Zseniális világot teremtett az író, távolinak tűnik és mégis közelinek érezzük magunkhoz a lehetőségét. 

Szerettem azt is, ahogy néha visszakanyarodtunk a szereplők grúznátha előtti világába, melyről mindegyik karakternek más és más emlékei maradtak meg, de a visszatekintések által teljes életutakat ismerünk meg és a kontrasztot a múlt és a jelen között. 


Összegezve

Számomra letaglózó és elgondolkodtató regény volt. Nagyon elgondolkodtató a mondandója, hiszen meg kell becsülnünk minden egyes napot, mert nem tudjuk melyik lesz az a bizonyos utolsó. Nagyon örülök, hogy ezzel a regénnyel ismét kimozdultam a komfortzónámból és új kedvencet avattam egy olyan műfajban, ami eddig távol állt tőlem. 
El tudnám képzelni középiskolai kötelező olvasmányként is, annyira jól meg van írva a történet, hogy kevés helyen hibádzik, emellett kiváló jellemrajzok és világábrázolás teszi teljes egésszé a regényt. 
Ha negatívumot szeretnék említeni, akkor az csak és kizárólag a lezárás lehet, nekem ott maradt egy pici, de tényleg csak egészen pici hiányérzetem, nem volt meg a nagy "hűha, ez igen!" érzés, de maga a regény annyira hihető és kerek, hogy ettől még 98%-osként értékelném. 













2016. augusztus 11., csütörtök

Mini-könyvklubba megyek, mármint virtuálisan

Korábban már részt vettem Vegazus által életre hívott Mini-könyvklubban, aztán egy időre kiléptem a klubból. Most azonban a témakörnek, azaz a krimi és thriller kategóriának köszönhetően ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy ismét jelentkezzek az őszi klubba. 


Szeptember 30. napig lehet jelentkezni, a jelentkezés pedig bárki számára nyitott. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem egy nyereményjáték, hanem egy remek kikapcsolódás és egy fórum, ahol meg tudjuk vitatni az adott olvasmányainkat. 

Egyszóval: Szórakozás

Röviden a klubról:

2016. szeptember 1-től december 31-ig tart az ötödik Mini-könyvklub. Mind a négy hónapban egy-egy könyvet olvasunk el közösen, a határidő mindig a hónap utolsó napja (késni nem ér!).

Az első három hónapban előre meghatározott könyveket kell olvasni, tehát szeptemberben, októberben és novemberben is minden résztvevő ugyanazt a regényt olvassa (minden hónapban egyet). A cél itt a közös olvasás élménye, ezt követően jöhet a kibeszélése a regénynek. 

Decemberben pedig jön a  szabad a vásár, bármilyen könyvet olvashatnak a résztvevők, de az alábbi négy kritérium mindegyikének meg kell felelnie:
1. korábban nem olvastad a könyvet
2. krimi, vagy thriller regény legyen (vagy ezek valamilyen keveréke)
3. ne legyen egy sorozat része, kivéve, ha ez az első kötet a sorozatban, vagy ha a sorozat egyes részei nem épülnek szorosan egymásra (így biztos nem lesz spoiler)
4. legalább 200 oldalas legyen.
A cél ebben a hónapban az, hogy olyan stílusú könyvet ajánljunk egymásnak, amit szeretünk.

Mind a négy hónapban az aktuális könyvről ajánlást/kritikát kell írni. Ez a könyvértékelés legalább 10 saját, bővített mondatból kell álljon, tehát ebbe nem tartozik bele a fülszöveg, az idézetek és egyéb könyvinformációk. Az értékelésben legalább 5 olyan mondat kell legyen, ami nem a cselekmény leírásáról szól, hanem a saját véleményről, a kiváltott érzésekről, gondolatokról, vagy a könyv méltatásáról. Ide és ide kattintva láthatsz két példát is ilyen értékelésekről, amik éppen megfelelnek a minimum elvárásoknak. Az értékeléssel mindig az adott hónap utolsó napjáig el kell készülni, így tehát december végére mindenkinek 4 könyvértékelése lesz! 
A legjobb, ha blogod van, és ott teszed közzé a bejegyzésedet, de a blog hiánya sem kizáró tényező, akkor  Vegazusnak is el lehet küldeni a véleményt és ő fogja közzétenni az erre a célra létrehozott blogon.

Az adott hónap lezárását követően lesznek kérdőívek is, amik számomra az első alkalommal is nagyon kedves részét képezték a közös olvasásnak. Nagyon érdekes volt válaszolgatni a kérdésekre és Vegazus gyönyörűen összegzi a kapott válaszokat és ezáltal a résztvevők is átfogó képet kapnak a többiek véleményéről és kicsit megismerjük, hogy kinek mennyire maradt élmény az adott könyv, illetve mennyire emlékszik az olvasmányra. 

A három kötelező könyvet pedig az alábbiakból szavazással választják meg a klubtagok. 

Jelentkezni Vegazusnál tudtok erre a linkre kattintva

A tetszetős kínálat: 




2016. augusztus 5., péntek

Félévzáró könyves tag 2016


Katacitánál  láttam meg ezt a taget, amely az elmúlt hat hónapot hívatott összegezni olvasmányok szempontjából és picit ki is tekint a jövőbe. Volt számtalan olyan könyv, amit szerettem, de nem volt meghatározó, volt pár olyan könyv, ami maradandót tudott nyújtani, de összehozott a sors olyan könyvvel is, amit a sarokba hajítottam volna, sőt megfordult a fejembe a gondolat, hogy valami csúnyát tegyek szegény regénnyel a maga fizikális valójában.  Persze nem tettem meg.
A tag segítségével szeretném feleleveníteni az elmúlt 6-7 hónapot és remélem találtok közte olyan kötetet amiről úgy gondoljátok, hogy érdemes lesz elolvasnotok a közeli jövőben, ezért ahol lehetett linkeltem a kedvcsináló bejegyzéshez. 


1. A legjobb 2016-os olvasmányod.

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyikosságok, egyszerűen elvarázsol ez a sorozat és rabul ejt a régvolt Tabán és úgy általában maga a kor, amelyben az igazán izgalmas történet játszódik.








2. A legjobb folytatás, amit 2016-ban olvastál.

A Rudnay-gyilkosságok, természetesen és Anna Banks-től a Triton, a Szirénia örökség 2. része.






3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél.

Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja

Elbűvölő és erőteljes bemutatkozó regény arról, hogyan határozzák meg visszavonhatatlanul a múltbeli döntések a jelent, és milyen keserédes szembesülni azzal, ami lehetett volna.

1962, Denver. Ebben a városban egy egyedül élő harmincas nő már-már bohémnak számít. Ám a harmincnyolc éves Kitty Miller elégedett a maga szingli létével. Anno együtt járt egy Kevin nevű orvossal - de amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy remélte, úgy döntött, hogy a saját útját fogja járni. Most annak a könyvesboltnak szenteli magát, amelyet a legjobb barátnőjével, Friedával együtt vezet, és esténként hazatér otthonos lakásába. Férj híján, akit vacsorával kellene várni, megengedhet magának egy-két italt munka után a barátaival; gyerekek nélkül, akiket reggel iskolába kellene indítani, akár egész éjjel fenn maradhat olvasni imádott macskája, Aslan mellett üldögélve.

Aztán elkezdődnek az álmok.

1963: Katharyn Andersson házasságban él nagy szerelmével, Larsszal. Álomotthonban laknak Denver kertvárosában, baráti szomszédságtól körülvéve. Eszményi hely a gyerekeik felnevelésére. Katharyn világa pontosan olyan, amilyet Kitty hajdan elképzelt magának... de csak az álmaiban létezik.

Kitty eleinte élvezi az éjszakai kiruccanásokat ebbe az alternatív világba. Bár ott nincs Frieda, nincs könyvesbolt, hiányoznak az ismerős arcok, Kitty egyre kevésbé vágyik kinyitni a szemét és elhagyni Katharyn vonzó életét.
De az álomvilág minden egyes látogatással reálisabbnak tűnik. Ahogy kezd elmosódni a határ a két világ között, Kitty kénytelen szembenézni a bizonytalan jövővel. Milyen árat kell fizetnie azért, hogy az álomvilágban maradhasson? És mivel jár, ha elengedi?

"Swanson első regénye ügyesen ingázva múlt és jelen, tény és fikció között azt tárja fel, milyen leleményes utakat talál az emberi lélek egy trauma feldolgozására."


4. Legjobban várt friss megjelenés az év második felére.

R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a kolostor rabja, mert a Szulejmán és a magyar udvarhölgy lebilincselő volt.









5. Legnagyobb csalódás.

Sophie Kinsella: A boltkóros Hollywoodban pedig nagyon vártam ezt a részt.



6. Legnagyobb meglepetés.

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! Egy közös olvasás keretében kezdtem el a regényt és nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom. Azóta többször ajánlottam is olvasásra, hiszen egy meghatározó élmény maradt számomra.



7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy számodra új).


Szintén Harper Lee, aki kizárólag számomra volt új.



8. Legújabb könyves szerelem.


Unalomig ismétlem, de a Rudnay-gyilkosságok Böszörményi Gyulától.



9. Legújabb kedvenc karakter.


Tóraf, a Tritonból


10. Egy könyv, amin sírtál.

R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy. Volt egy rész, amit nem lehetett megállni könnyek nélkül és bizony szükség volt a zsepire.


11. Egy könyv, ami boldoggá tett.


Belinda Alexandra: Ezüst akácia, melengeti a lelket ez a történet





12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál.

Dzsungel könyve 






13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál.


Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz


14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál (vagy kaptál).

Már megint a Rudnay-gyilkosságokhoz kanyarodok vissza, de idén eddig ennek tetszik a legjobban a borítója, olyan kiemelkedőn elbűvölő könyvet, - mint ahogy többen is az S-t említették- nem vettem idén.


15. Melyik könyveket szeretnéd elolvasni az év végéig?

Robert Galbraith: Gonosz pálya



16. Kiket jelölsz?

 Én személy szerint szívesen olvasom az összegzős tageket, bejegyzéseket, ezért, aki kedvet érez vigye, töltse bátran. 

2016. augusztus 4., csütörtök

Anna Banks: Triton

Emma éppen most jött rá, hogy édesanyja egy réges régen eltűnt Poszeidón hercegnő, és az a tény megrengeti identitását. Félvérként az emberi világban különcnek és bogarasnak tartják, a Szirének között pedig utálat tárgya, ugyanis törvényeik szerint a félvérek által megérdemelt sors a halál.
Ha még ez nem lenne elég gond, édesanyja feltűnése a Szirének világában egymás ellen fordítja a két királyságot, Poszeidónt és Tritont. Vajon Emmának most mit kellene tennie? Teljesítse Galen kérését, azaz legyen biztonságban és reménykedjen a legjobbakban? Avagy érdemes lenne felvállalnia önmaga felfedésének kockázatát- és az ajándékáét-, olyan emberek életét mentve meg így, akiket sosem ismert?

Ismét belevetettem magam a szirének titokzatos világába. A sorozat első része, a Poszeidón után már nagyon vártam, hogy ismét találkozhassak Emmával, Galénnal, Tóraffal és Rainával, hiszen az előző részben ők voltak a kedvenceim és most is teljesen elvarázsoltak. Magas elvárásokat támasztottam velük szemben és elárulom nem kellett csalódnom, szerencsére. Oly sokszor megesik velem, hogy egy sorozat első részét szerettem, de a többi már nem tud valamiért lázba hozni, kihuny a fény és ezáltal elveszik a varázs, de a Szirénia öröksége sorozattal ez nem fordult elő. 

A Triton teljesen más volt, mint az első rész, a Poszeidon, egy kicsit úgy éreztem, hogy igyekszik több akciót belevinni az író szárazföldön és vízen egyaránt, ami nem feltétlen tett jót a történetnek. Túlnyomó többségben a víz alatti világban történtek az események, de a szárazföldön is zajlottak nagy találkozások, mellyel szép kavarodást idézett elő az írónő a szirének világában. 

Ami számomra továbbra is üdítően hatott az az elbeszélés mikéntje, az ahogy Emma E/1 elbeszélése kiegészül és váltakozik Galén E/3-as mondandójával. Nem egy szokványos séma, de ez is kifejezetten jót tett a cselekménynek, felpezsdítette. 

Talán az volt az egyetlen negatívum, amit a regény vonatkozásában fel tudok hozni, hogy kicsit túl sok volt benne az akció, ami  Emma és Galén romantikus kapcsolatát picit háttérbe tolta. 
A szirének világa azonban továbbra is elvarázsolt, minden olyan meseszerű, de mégis valóságos volt. Betekintést nyertünk a lenti világ igencsak bonyolult működési rendszerébe és sok-sok titkot is megtudhattunk, mindamellett, hogy az is kiderült, hogy némiképpen fajgyűlölők a szirének, nehezen fogadják el a másságot, ami talán félelemből, talán a történelmükből gyökeredzik. A szirének meglepő módon jelen esetben igen sok gyarló emberi tulajdonsággal vannak felruházva, amely számos ütközőpontot biztosított a történet során. 

A karakterek továbbra is izgalmasak és szerethetőek voltak, bár most sokkal több indulatot is sikerült kiváltaniuk belőlem, ami állítom, hogy sokat lendített a történeten, hiszen nem volt egyhangú és folyamatosan hatott az érzelmeimre, hol a magasba emelt, hol pedig úgy éreztem, hogy ennél már nem lehet lejjebb süllyedni a víz alatti világban sem.  


Végre az is kiderült, hogy Galén, Raina és Emma milyen csodálatos képességekkel rendelkezik, én Raina képességét nagyon szerettem, igazán szemléletesen írta le az írónő ahogy kibontakozik a képessége, amit először még ő maga sem ismer fel és félelemmel tölti el. 

Emma és Galén között továbbra is megvan a vibrálás, amit én személy szerint nagyon szeretek ebben a sorozatban. Két kiváló karaktert sikerült összepárosítani, akik erősítik egymást és akiket a mellékszereplők, úgy, mint a továbbra is lenyűgöző és vicces Tóraf, valamint Raina tökéletesen kiegészítenek.
Egyedül Emma anyukája maradt meg semleges mellékszereplőként nála nem éreztem fejlődést, ezért kíváncsi vagyok, hogy a trilógia 3. részében milyen szerep jut számára, mert nehezen tudom elképzelni, hogy az írónő meghagyja a halak szintjén ezt a karaktert, ideje lenne szirénné emelnie. 
Írom ezt annak ellenére, hogy a feszültséget jelen esetben Nália, azaz Emma anyukája váltja ki, de mégsem ő viszi a vezérszálat. 

Miután az utolsó oldalt is elolvastam rá kellett jönnöm, hogy mennyire vonzó ez a titokzatos világ és már csak egy rész van hátra, amit egy kis szünet után ki szeretnék élvezni. Úgy gondolom, hogy a sorozat egyes részei között beiktatott kis szünetek igencsak jó tesznek és úgy tél környékén szeretném belevetni magamat az újabb történetbe, ami reményeim szerint legalább ilyen élvezetes lesz, mint ez a rész volt.

Összegezve

A víz alatti világ leírása még mindig csodálatos, kedvet kap az olvasó elmerülni a nagy kékségben és meglesni ezt a mesevilágot, valamint kiegészíteni/felfrissíteni a mitológiai tudását.
A borító pedig ismét zseniális, a kék csodás árnyalataival elkapja a lényeget és szinte tapintani lehet a lüktetést, ami végig kulcsmotívuma a történésnek. 

A függővég most elmaradt, de egyáltalán nem bánom, mert úgy érzem, hogy ebbe a világba bármikor szívesen betekintek legyenek bármilyen életfázisban a szereplők, kíváncsi vagyok, hogy milyen meglepetéseket tartogat a sorozat következő kötetet, a Neptun.

A könyvet bátran ajánlom fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, hiszen egy csodás rejtett világ bontakozik ki a szemünk előtt, a jó és a rossz  harcával és jó adag romantikával ötvözve.  


2016. augusztus 2., kedd

Rita Falk: Télikrumpligombóc

Franz ​​Eberhofert, a testestül-lelkestül bajor rendőrt fegyelmi okokból helyezték át a nyüzsgő nagyvárosból csendes kis szülőfalujába, az ugyancsak jellegzetesen bajor Niederkaltenkirchenbe. Élete itt néha túlságosan is nyugodt mederben folydogál, esti járőrözései általában Wolfi kocsmájának pultjánál érnek véget, napközben pedig kedvenc tartózkodási helye süket nagymamájának konyhája, ahol ínycsiklandó ételeket ehet reggeltől estig. Apja, a kiöregedett 68-as lázadó közben vadkendert termeszt a hátsó kertben és folyamatosan Beatlest hallgat, amivel kishíján az őrületbe kergeti a kemény rockot előnyben részesítő fiát. A békés hétköznapokba azonban időnként zavaró események tolakodnak be. Itt van mindjárt a Neuhofer család, amelynek tagjai a legkülönösebb módokat választják az elhalálozásra. Annyira különös módokat, hogy Franz nyomozói szimata feléled és elhatározza, hogy utánanéz egy kicsit a morbid haláleseteknek. Ahogy egyre több gyanús körülményt fedez fel, az ügy is egyre érdekesebbé, ugyanakkor hátborzongatóbbá is válik… A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.

VÉLEMÉNYEM


Kezdjük a borítóval, ami szerintem hűen tükrözi a tartalmat, és külön kiemelném, hogy az eredeti borító került átvételre hazánkban is. Amikor a borítót először megláttam még nem  tudtam, hogy milyen jellegű könyvről van szó, de abban biztos voltam, hogy muszáj lesz elolvasnom, mert egy ilyen csendélet szerű kicsit retro hatású borító, az asztalra dobott bilinccsel mindenképpen érdekes tartalmat tartogathat. 

A regény egy sorozat első része, melyet követ a már magyarul is megjelent Gőzgombóc blues és még további 5 kötet, ami egyelőre kizárólag német nyelven elérhető. 


Olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy a Télikrumpligombóc, egy korántsem átlagos krimi. Az író érezhetően nem a krimi vonalra helyezi a hangsúlyt, hanem a bohókás bajor rendőrre, Franz Eberhofer-re és az őt körülvevő kissé habókos családjára, valamint az átlagostól eléggé eltérő kisvárosi légkörre. 
Ahogy az olvasást elkezdtem egyből Mazur nagyi jutott eszembe, tudjátok a Szingli fejvadász sorozatból és a sok-sok kisvárosi krimi, amit az elmúlt időben olvastam és szerettem is.

A regényt Franz Eberhofer rendőr köré építik, általa ismerjük meg a közvetlen családját, a mamát, aki egy csúcs nénike. Imádtam, hogy képes mindenhol elaludni, de ennek ellenére erős kézzel tartja a gyeplőt és nem csak és kizárólag a családja vonatkozásában, olyan mindenki nagyija típus. Aztán ott van a füves cigit szívó, Beatles rajongó Eberhofer apuka, és Franz testvére, Leopold sem egy egyszerű eset. Mind-mind izgalmas karakter, akikben van még muníció, kíváncsi vagyok a későbbiekben ezt az írónőnek milyen módon sikerül kiaknáznia. A városka lakóit pedig még meg sem említettem, pedig ott is van fura figura bőven. 
Egy olyan  városka jelenik meg, ahol a szomszéd mindent előbb tud, mint ahogy megtörténne, aki kisvárosban él az pontosan tudja mit jelent mindez. Szegény Franzot néha már majdnem megsajnáltam, de aztán elvetettem ezt az ötletet, mert jól van ez így ahogy van, pont beleillik ebbe a fura környezetbe.

Ebbe a  miliőbe történnek meg a kissé érdektlen gyilkosságok, amire Franz rá is harap, de akadnak "ellendrukkerei" is bőven, mint a rendőrségi pszichológus, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy Franz nem százas, de erre a tubákot szippantgató bíró is rádob egy lapáttal. 


Elsőre kicsit szokatlan volt a stílus és bevallom egy pár lapon túl kellett jutnom, mire valóban élvezetessé vált a történet és megszoktam a szereplőket, de ahogy el tudjuk magunkat engedni és be tudunk épülni a kisvárosi hangulatba egy remek kikapcsolódást nyújtó olvasmányt kapunk.

A nyomozást pedig még véletlen sem egy NCIS stílusban képzeljük el, a történetet pedig ne hasonlítsuk a skandináv krimikhez, mert itt és most nem a gyilkosság, a vér és az agyafúrtság fogja előrelendíteni a történtet, sokkal inkább megfigyeléseken és beszélgetéseken alapuló nyomozgatás. Lassabb mederben folyt a felderítés, mint általában, de mindemellett mindig történt valami Franz háza táján, amitől érdekessé és energikussá vált a történet és sodort magával olvasás közben. A végén már el is kezdtem hiányolni, hogy nem tudom tovább követni Franz napi rutinjait és kissé lökött világlátását. 

ÖSSZEGEZVE



Végre egy szingli nyomozó pasi szemével láthattuk a kisvárosi "idillt" aminek történetesen most Bajorország adott hátteret. Személy szerint szeretem ezt a fajta humort, amikor nem akarják az olvasót megtéveszteni, hanem kizárólag a szórakoztatás és az valóság elfogadása a cél, hiszen sok-sok mindennapi és mégis fura karaktert sorakoztatott fel az írónő. Személy szerint szerettem a karaktereket, nagyit pedig kedvenccé léptettem elő, remélem a többi részben is teret enged neki az író. 

Mi sem mutatja jobban, hogy ebben a regényben több van, mint elsőre gondolnánk, hogy hazájában már meg is filmesítették. Inkább humor kategóriába sorolnám a regényt, mint krimibe, de én ajánlom mindenkinek, aki kellemes és szórakoztató kikapcsolódásra vágyik egy hamisítatlan bajor környezetben.

Nem utolsó sorban 1-1 bajor receptet is elcsíphet a szemfüles olvasó.



A könyvért köszönet a Művel tnép Kiadónak, melyhez a Könyvfalók oldal tagjaként jutottam.

Kiadja a Művelt Nép Kiadó.
Várható megjelenés: 2016. július 30.
Fordította: Balla Judit
Fordítás alapjául szolgáló mű: Rita Falk: Winterkartoffelknödel
ISBN: 978-615-561-787-4
Oldalszám: 300
Műfaja: krimi


2016. július 27., szerda

Várható megjelenés 2016. augusztus

Várható megjelenés 2016. augusztusban.

Várható megjelenés 2016.08.04. Nora Roberts: Megszálltottság

Nora Roberts - MegszállottságNaomi Bowes gyermekkorában egy éjjel titokban apja nyomába szegődik, és azon az éjszakán az ártatlanság számára örökre elvész. Iszonyú dolgokat fed fel azáltal, hogy kiszabadít egy erdei veremben fogva tartott lányt, ezzel hírhedtté téve apját, aki a borzalmas bűnöket elkövette.


Naomi Carson néven sikeres fotóssá válik, és utazásai során egyszer csak rátalál egy olyan helyre, amely rendkívüli módon vonzza - ez azonban több ezer mérföldre van mindentől és mindenkitől, amit és akit addig ismert.



A nő szeretné fenntartani magányos életformáját, Sunrise Cove lakói azonban valami módon folyton elérik, hogy megnyíljon előttük - különösképpen az eltökélt Xander Keaton.

Naomi érzékeli, ahogy sorra leomlanak a maga köré emelt falak, és annak is tudatában van, hogy titkon mindig is arra az életre vágyott, amit ez az új helyzet tálcán kínál neki. De már oly sokszor kellett rádöbbennie, hogy a múlt fenyegető árnya mindenhová követi...



Várható megjelenés 2016.08.08. WM Paul Young: Éva

Wm Paul Young - ÉvaA 22 millió példányban elkelt sikerkönyv, A Viskó szerzőjének új, minden eddiginél felforgatóbb regénye.

John, a Begyűjtő különös helyen él; szigete a világok határán fekszik, egy dimenziók közti redőben.
Egy nap az óceán hatalmas konténert sodor a partra, melyben tizenkét holttest hever. A roncsok közt kutatva John egy fiatal lányra bukkan, aki csodával határos módon túlélte a tragédiát. A sziget Gyógyítói és Tudósai hamarosan felfedezik, hogy a lány genetikai adottságai nem mindennapiak: teste minden egyes sejtjében ott hordozza az egész emberiséget...
Lilly felépülése lázálmokkal és hallucinációkkal terhes, látomásai során Éva, Minden Élők Anyja látogat el hozzá, hogy felfedje előtte az elfeledett igazságot a teremtésről és a bűnbeesésről. Álom és ébrenlét, mitológia és valóság fonódik szorosan egymásba, Lilly pedig ráeszmél, hogy neki is óriási szerepe van az események alakulásában, a tét pedig nem más, mint Ádám és Éva leszármazottainak múltja és jövője.
Az Éva a mindenki által jól ismert teremtéstörténet példátlanul merész újraértelmezése, különleges munka, ami vélhetőleg egész generációkat fog inspirálni.

WM. Paul Young Kanadában született, gyerekkorát viszont Új-Guinea bennszülött törzsei között töltötte misszionárius szüleivel. Kezdetben csupán közeli barátainak és családtagjainak írta történeteit, míg A Viskó (melynek megírásában saját, fiatalkori útkeresése inspirálta) el nem hozta számára a ismertséget. Mindkét eddigi regénye felkerült a New York Times sikerlistájának első helyére. Jelenleg Oregonban él a családjával.

Várható megjelenés 2016.08.10. Kathryn Taylor: A döntés


Kathryn Taylor - A DÖNTÉS"Egy régóta rejtegetett titok és egy súlyos döntés
Ben Sterling önmagának sem igazán tudja megmagyarázni, miért változott meg benne annyi minden, mióta Daringham Hallban lakik. És ennek nem egyedül az az oka, hogy a kelet-angliai birtokon élő családja kedvesen befogadta - noha ő erre a legkevésbé sem számított. Az egyébként józanságáról és fegyelmezettségéről híres amerikai vállalkozót azok az érzések is kibillentik lelki egyensúlyából, amelyeket Kate, a fiatal állatorvosnő ébreszt benne. Nem tudja, higgye-e, hogy jövője van itt, Angliában. Ekkor még nem is sejti, hogy a háttérben egy cselszővő ármánykodik, és hogy éppen Kate lesz az, aki rábírja, gondolja át még egyszer a Daringham Hall-lal kapcsolatban hozott döntését...

A népszerű angol családtörténet, a Darigham Hall-trilógia második része





Várható megjelenés 2016.08.15. EP 1950-2016



"Az augusztus közepén megjelenő kötetben több, mint negyven író, művész, közéleti személy megrendült emlékezése olvasható Esterházy Péterről.
A szerzők között találjuk többek között Balla Zsófiát, Bán Zsófiát, Csányi Vilmost, Csejdy Andrást, Csehy Zoltánt, Cserna Szabó Andrást, Dés Lászlót, Jánossy Lajost, Károlyi Csabát, Kerékgyártó Istvánt, Keresztury Tibort, Kovács Zoltánt, Kuczogi Szilviát, Láng Zsoltot, Paul Lendvait, Lengyel Lászlót, Lengyel Pétert, Makk Károlyt, Markó Bélát, Máté Gábort, Nagy Gabriellát, Péterfy Gergelyt, Radics Viktóriát, Radnóti Sándort, Reményi József Tamást, Sándor Ivánt, Sántha Józsefet, Selyem Zsuzsát, Szilágyi Ákost, Szüts Miklóst, Takács Zsuzsát, Tettamanti Bélát, Can Togay-t, Tóth Krisztinát, Tőzsér Árpádot, Tunyogi Lászlót, Ungváry Tamást, Váradi Júliát, Várszegi Asztrikot, Végel Lászlót, Visky Andrást.

A könyvet Esterházy Péter életét követő, többségükben eddig soha meg nem jelent, több, mint ötven fényképpel illusztráljuk. A fotók között számos dokumentum értékű családi, és közéleti fotó is található." (a Kiadó)


Várható megjelenés 2016.08.22. Mary Balogh: Lánykérés

Mary Balogh - Lánykérés
Lady Muir magányosan sétálgat a tengerparton; óvatosan halad az egyenetlen földsávon, borzongva figyeli a tengert, miközben az életéről gondolkodik. Aztán egyszer csak a meredekebb utat választva elindul a falu felé, a csúszós köveken azonban kificamítja a bokáját. Ekkor váratlanul egy férfi tűnik fel az egyik szikla mögül, hogy a segítségét felajánlva Stanbrook hercegének kastélyába vigye.
Lord Trenthamet a barátai bízták meg azzal a feladattal, hogy találjon magának feleséget a tengerparton, egy hölgyet, akit rangja, vagyona és katonai hőstettei lenyűgöznek, és aki rögtön igent mondana a lánykérésre. De hiszen a part teljesen kietlen, rajta kívül csak kósza sirályok fordulnak meg erre! Most mégis itt egy karcsú, szőke asszony, aki a segítségére szorul.
Véletlen lenne, vagy a sors rendelte így, hogy az ízig-vérig lady és a nyers, szókimondó lord találkozzanak? Két - látszólag - gyökeresen eltérő életfelfogás, ízlés kerül egymással szembe, mégis, ahogy az idő telik, a két ember megismeri egymást, megismeri a másik legmélyebb vágyait, titkait, és talán arra is rádöbben, hogy minden különbözőségük dacára az a bizonyos lánykérés valóban megtörténhet.

2016. július 25., hétfő

Ezeknek örültem az elmúlt héten

♥ elvégeztem egy tanfolyamot, hamarosan publikus lesz, hogy mibe is vágjuk a fejszénket és természetesen a tanfolyamnak is ehhez van köze ♥ grill party (ismét) ♥ láttam a kedvenc gólyáimat, hát igen, vannak kedvenc gólyáim is ♥ több könyvet is sikerült befejeznem ♥ jártam Hádában, ráadásul 50 %-os kedvezmény volt ♥ jövő héten indulunk nyaralni, már alig várom, ehhez kapcsolódóan bevásároltam a szükséges felszerelést (sátor, naptej stb.) ♥ maratoni sorozatnézés ♥ koktélozás ♥ kávézás barátokkal ♥




2016. július 14., csütörtök

Kedves mesék jöjjetek! Beatrix Potter láz. Mesék, amik mágnesként vonzzák a szemet.

Egy olyan mesekönyvet szeretnék ajánlani, ami bárkit elvarázsol.  Nagyon sokan vagyunk szerintem úgy, hogy bizonytalankodunk azzal kapcsolatban, mit olvassunk a gyereknek, vagy éppen a gyerek milyen könyveket olvasgasson. 

Beatrix Potter gazdagon illusztrált mesekönyveit bármely korosztály számára jó szívvel tudom ajánlani. A legkisebbeket az egyszerű, rövid történetekkel lehet lekötni, amellett, hogy gyönyörű illusztrációkban gyönyörködhetnek, ezáltal akár tovább is gondolhatják a történtet. A kicsit nagyobbak, akik a betűk rejtelmeivel ismerkednek azért fogják szeretni ezeket a meséket, mert könnyen szerezhetnek vele sikerélményt és viszonylag hamar befejezhetnek egy-egy könyvet, ezzel ösztönözve önmagukat újabb olvasások felé.
Akkor sem kell félnünk, ha mi, felnőttek olvasunk fel, hiszen oly könnyed olvasmány, - amit varázslatos illusztráció kísér, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni -, hogy könnyedén elmerülhetünk az illusztrációk  apró részleteiben, ami engem mindig is vonzott. 
Számomra Beatrix Potter meséinek  a varázslatos illusztrációk adják meg azt a pluszt, amitől Potter mese lesz egy viszonylag egyszerű történetből is. Nem állítom, hogy ezek a mesék tökéletesek, mert koránt sem, néhol túlzottan egyszerűek és hasonlóak, de ettől függetlenül igazi gyermekirodalmi gyöngyszemek, mert van egy olyan stílusa, ami csak és kizárólag Beatrix Potter védjegye, úgy gondolom, hogy a mai napig nem sikerült senkinek leutánozni ezeket a mesekönyveket.  

Vegyük például Pecás Jeremiás kalandjait, amit legutóbb olvastam. Jelen esetben egy tényleg nagyon-nagyon egyszerű mesével találkozunk, ahol  egy béka, nevezetesen Pecás Jeremiás a főszereplő. Nem is igazán állítom, hogy Jeremiás nagy kalandokat élne át, hanem egyszerűen csak vendégül szeretné látni két barátját Teknős Ptolemaiosz és Johann Wolfgangot, a gőtét, ebből indul egy kis kaland, amin mi ugyan jót szórakozunk, de mindvégig az illusztrációkon tarjuk a szemünket, hiszen vonzzák a tekintetet, mint a mágnes. Nagyon hamar a mese végére értem, de kisfiammal az illusztrációk miatt többször is visszalapozgattunk, így egy tartalmas 1 órát töltöttünk egy mindössze 29 oldalas mesével. 

A könyvön keresztül, ha jól figyelünk egy apró társadalomrajzot is megfigyelhetünk. A szereplők jelleme és a ruházatuk alapján is sok-sok átvitt értelmű információt csepegtet az írónő a saját korszakát jellemző emberekről, társadalmi rétegekről, bár ezt igazából mi felnőttek tudjuk értékelni. A gyermekek számára nem tartalmaz nagy tanulságokat egyik mese sem, hiszen nem tanító célzattal íródtak ezek a kis történetek, hanem sokkal inkább egyszerű szórakoztatásra. Ezt személy szerint egyáltalán nem tartom hátránynak nem kell mindig túlgondolni mindent és a gyerekek sem feltétlenül vágynak mindig mély gondolatokra, néha jó megpihenni és egyszerűen csak élvezni valamit, ami ennyire egyszerű és mégis szép és szórakoztató.



Úgy gondolom, hogy ezek a kis mesék mindenkire hatással vannak egyszerűségük ellenére. Kellemes kikapcsolódás és esztétikai élmény.  Válogassatok bátran Beatrix Potter meséi közül, a szórakozás garantált és az erdő lakóin keresztül igazi élményekkel gazdagodik a család minden tagja.


Kövess e-mailben is