Februári (nagyon elvetemült) beszerzések

Személy szerint hatalmas túlzásba estem februárban, rengeteg könyvet kaptam, vettem, cseréltem stb.  Szerintem ez lesz az idei évben a LEG hónapom. Rá sem merek nézni a listára, mert gyönyörűek, de ha belegondolok, hogy sok, mit sok rengeteg könyvről beszülünk, hát nem tudom mit szóljak saját függőségemhez, hogy ennyi könyvet harácsoltam egy hónap alatt.



Hát igen, így megnézve, szép listába rendezve,huha és mégegyszer HUHA! nem normális mennyiség, de csak, hogy magamat nyugtassam ebben volt recenzió, saját vásárlás(e-book, hagyományos) csere (rukkola, moly) és ajándék is. Sőt egy kedves rukkolás boríték egyszerre több könyvet is rejtett. Tehát összességében anyagilag nem volt annyira vészes. Szóval egész évre el vagyok látva könyvekkel, szerintem az elkövetkezendő 5-6 vagy sok hónapban nem fogok beszerezni könyvet (vagyis csak mértékkel), mert ezeket el is kellene valamikor olvasni és nem szeretném, hogy a polcon porosodjanak.
Nem csoda, hogy a Moly-on tagja vagyok a Mániákus könyvásárlók- nemegészenanonim klubjának. :)

Mindentől függetlenül gyönyörűek! :) Imádom minden darabját, remélem akkor sem fog változni a viszonyunk, amikor elolvasom őket.

Amiket már olvastam a listáról és értékeltem is, szerintem abszolút kedvenc lett:

Diane Pearson: Csárdás

Márciusi frissek

Várható megjelenés március 03.: Elizabeth Bear-Szellemek birodalma 

Valaha száz hold kelt minden éjjel Éjanyánkkal szerte a Végtelen Égen. Valaha száz fia és unokája volt a Nagy Khagannak, a sztyeppék urának, kinek birodalma a világ egyik szélétől a másikig ért. Mára viszályok szította lángokba borult a birodalom és Temur vasholdja világít már csak maroknyi társával a Végtelen Égen.

Temur visszatért a csatamezőről, ahol magára hagyták, hogy meghaljon. Szerte körülötte testvérei és rokonai elesett serege hevert, akik egymással harcoltak a Khaganátus uralmáért. Temur a vér szerinti jogos örököse nagyapja trónjának, de nem ő a legerősebb trónkövetelő. A száműzetésbe vonulás jelenti az egyetlen reményt, hogy megmeneküljön kegyetlen unokatestvérétől.

Samarkar, a hajdani hercegnő Tsarepheth varázslói Fellegvárának ezer lépcsőfokát hágja meg. Ő volt a Rasan Birodalom örököse, amíg az apja fiút nem nemzett egy új asszonynak. Ekkor elküldték feleségül Song hercegnek, de házasságuk véres háborúba torkollott. Most lemondott minden világi hatalmáról, és a mágusok varázserejét kutatja.

Ők ketten szövetkeznek a titkos szekta ellen, mely oly gondosan uszította egymásnak és taszította háborúba a Celadon-tengely birodalmait fortéllyal, megtévesztéssel és varázslattal.

Várható megjelenés március 13: Jessica Shirvington-Violet Eden krónikák 1.-Elhívás

Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll.

A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve - ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak - Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat...

A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.

Várható megjelenés március 16.: Jennifer Ashley-A vad Mackenzie

A család hírnevének helyreállítására Lady Louisa Scranton úgy határoz, hogy megfelelő férjet keres magának. A választott férfi csakis vagyonos és tiszteletre méltó ember lehet, hogy a család becsülete újra a régi fényben ragyoghasson. Harcra készen jelenik meg hát a legrissebb partin, hogy kisujja köré csavarhasson egy alkalmas agglegényt. 

Minden reménye szertefoszlik azonban, amikor Hargate püspöke holtan esik össze a lába előtt - és felháborító módon éppen őt vádolják meg a gyilkossággal. Állítólagos barátai sorra hátat fordítanak neki, hiszen egy gyanúsított barátsága nem kívánatos az úri társaságban.

Az ügy Lloyd Fellows, a skót Mackenzie család törvénytelen sarjának fülébe is eljut. Korábban már váltott pár szenvedélyes csókot Lady Louisával, és most esküt tesz rá, hogy tisztázza a nevét. Hiszen nem csupán az válik bizonyossá számára, hogy a hölgy ártatlan, hanem az is, hogy menthetetlenül belehabarodott. 

Várható megjelenés március 31.: Leiner Laura-Hullócsillag

Várható megjelenés március 31.: Jennifer Probst-Keresd az alkalmat

Verilyben sikeresen működik a házasságközvetítő, amelyet Kate Seymour irányít két barátnőjével karöltve. Kate nem pusztán okos üzletasszony, de titkos erő birtokában is van: amikor a szerelem ott vibrál a levegőben, akkor mintha áramütés érné. Ezt érzi, amikor találkozik Slade Montgomeryvel, a kissé indulatos és döbbenetesen jóképű válóperes ügyvéddel, aki egy napon beront a házasságközvetítő irodába, és bizonyítékot követel: nem teszik-e tönkre az ő sérülékeny húgát, aki Kate legújabb ügyfele? Kate csak úgy tudja meggyőzni a férfit arról, hogy ő nem csaló, ha megtalálja neki álmai asszonyát. De vajon sikerül-e Kate-nek megtartania a két lépés távolságot, amikor a férfi olyan hatással van rá, hogy szinte remeg a lába a jelenlétében? Vagy talán a házasságközvetítő is révbe ér egyszer?

Diane Pearson: Csárdás

Egy könyv, amit nem lehet gyorsan olvasni, mert a történet magával ragad, de ugyanakkor néha le kell tenni, hogy a sok élményt egyáltalán be tudjuk fogadni, holott szinte falnánk a sorokat egymás után.  

Egy történelmi hullámvasútra ültet minket a szerző, ami hatalmas magasságokba és félelmetes mélységbe száguld velünk 571 oldalon keresztül.

Egy romantikus családregény, ami a XX. század viharos történelmén kanyarog keresztül, ahol a zsidók, a nácik, a nemesek és a parasztok sorsa szorosan összefonódik, háborúk, éhínség, gazdasági válság és jólét váltogatja egymást.  A Ferenc, a Rácz-Rassay és a Káldy család történetén keresztül bontakozik ki a szemünk előtt a magyar és az egyetemes történelem egy igen tág része, a XX. század első kétharmada.

Elképzelni sem tudom, hogy milyen alapos kutatómunka előzte meg a könyv megírását, de el kell ismernünk, hogy a szerző nem bízott semmit a véletlenre, mert alapos, részletes és mindenre kiterjedő alapossággal írja meg a történetet. Még a magyarokban rejlő tüzet is sikerül a lapokra varázsolnia, annak ellenére, hogy külföldiként ír és kutat. 

Egy gyönyörűen megírt történelmi, de ugyanakkor romantikus családregényt tarthatunk a kezünkben, és komolyan mondom, hogy voltak olyan részek, amikor a szereplőkkel együtt könnyeztem, mert még azok az emlékek is felidéződtek bennem, amit a nagymamám mesélt a háborúról. Annak ellenére, hogy nem voltam részese az eseményeknek a könyv olvasása közben úgy éreztem, hogy ott állok én is, mint egy külső szemlélő az 1910-es évektől kezdve és követem azt ahogy életek, családok mennek tönkre a háborúk miatt és csak azért, mert nem egyeztek a politikai nézeteik az aktuális hatalommal, vagy éppen a származásuk taszította őket a hihetetlen gazdagságból a nácik kezei közé. 

El sem tudom képzelni egy külföldi író, hogy volt képes egy ilyen gyönyörűen megírt, a történelmet korhűen visszaadó romantikus, de egyben tragikus történetet megírni, mert valljuk be magyar író tollából még nem született egy ilyen átfogó képet nyújtó, de ugyanakkor szórakoztató és megindító történelmi regény.

A szereplők többsége a szívemhez nőtt, remek jellemábrázolások, a pozitív emberi tulajdonságok mellett megjelenik a gonoszság is, de valahogy az összes szereplő hozzáad valamit saját magából a történethez, amitől egy nagy kerek egész lesz ez a mesével vegyített szomorú, néha boldogító valóság. 

Katartikus élmény volt olvasni a könyvet, erre a könyvre mondom azt, hogy egy igazi érték és egy olyan olvasmány, amit akár a középiskolákban is kötelezővé tennék. 

Ahogy megnéztem a könyv adatlapját és láttam, hogy az Elfújta a szélhez hasonlítják, akkor úgy gondoltam ez csakis valami túlzás lehet, de el kell ismernem, hogy talán azért, mert közelebb áll hozzám Magyarország történelme, de sokkal jobban szerettem a Csárdást, mint az Elfújta a szelet, nekem többet nyújtott érzelmileg, élményileg és történelmi szempontból is mindenképpen. 

Gyönyörű, igaz és minden sora érték, ráadásul mondanivalója van, ami manapság igen ritka. Bevallom alaposan elgondolkodtam azon, hogy milyen szerencsések vagyunk, mi, akik most a XXI. században élhetünk a magunk kis problémáival, ami rá kellett döbbennem, hogy őseink problémáihoz képest sehol sincsenek. Nem vagyok biztos benne, hogy én azokat a megpróbáltatásokat kibírtam volna, vagy sem, amit ők emelt fővel fogadtak és elfogadtak.  

Egyedül a címmel volt egy kis problémám, nekem nem egyeztethető teljesen össze ez a tüzes tánc a könyvvel, de ezen túllépve egy igazi élmény, mindenkinek szívből ajánlom elolvasásra. 

Köszönöm a könyvet a T.bálint Kiadónak

Értékelésem: 5/5

Diane Pearson

Csárdás

T.bálint Kiadó

571 oldal

George Cooper: Magánügy

Amikor egy könyv felkelti az érdeklődésemet a fülszöveg alapján gyakran utána szoktam járni annak, hogy ki is valójában a könyv írója, mert abból már igen jól szoktam következtetni, hogy egyáltalán lesz-e nekem közöm a könyvhöz, vagy érdekelni fog-e egyáltalán. 

Most sem történt ez másképpen, mielőtt belekezdtem a történetbe egy picit utána jártam George Cooper-nek, akit egy mai Rejtő Jenőként említenek a hátoldalon. Ezt elsőre érdekesnek találtam, de nem álltam le, amíg valójában nem jutottam érdemi információhoz. Elárulom nagy volt a meglepetés, mikor kiderült George Cooper nem más, mint Bodnár Gyula, aki a Tevánál dolgozik és emellett írói karrierjét is építgeti. Sőt egy interjúban azt is elárulta, hogy minden karakterben egy picit ő is benne van. Ami miatt egyre jobban kíváncsi lettem a könyvre, az az a tény, hogy az író a nyilas jegy szülötte és számomra a nyilas jegy szülöttei egyértelműn remek humorral és kreativitással rendelkező emberek, ezért reméltem most sem fogok csalódni.

A teljes interjú itt elérhető: interjú

Ami először feltűnt a könyvvel kapcsolatban, hogy a szemnek kellemes betűméretben és stílusban szerkesztett, a lapoknak pedig szép egységes alapszíne van. Nálam ezek az apróságok is igen sokat tudnak hozzáadni egy könyv értékéhez. 

A borító alapján már feltételezhetjük, hogy egy nyomozós, lövöldözős krimivel állunk szemben. Ahogy ránézünk a könyvre egyből látjuk, hogy a külső letisztult, egyszerű, igaz itt nincs is szükség a túlbonyolításra, mert, mint kiderült a könyv magát adja el az olvasónak, nincs szükség ehhez külső túlzásokra. Egyetlen pici részlet zavart a borító alján elhelyezett szöveg: Kizárólag olvasni tudóknak! Igazából ezt nem nagyon tudtam/tudom hová tenni.

A könyvről: 

A történet egyszerre több szálon fut, ami szerintem nagyon jó, mert emiatt nem válik egy pillanatig sem unalmassá, amikor már-már lankadna a figyelmünk rögtön ugrunk is egyet és egy másik esemény közepén találjuk magunkat, ahol ismét történik valami érdekes, ami előre mozdítja a majdan összefutó szálakat. Jön egy újabb fordulat, egy újabb szereplő, egy újabb gondolkodásra és nevetésre ösztönző szituáció. 

Egy maréknyi csapat kezd neki egy nyomozásnak, ahol a karakterek között mindenki megtalálhatja a neki szimpatikusat, legyen az a vagány, a dögös, a csábos, a kicsit esetlen ,vagy éppen a jó öreg megbízható. Az egész történet egy örökös felkutatásával kezdődik, de ennél valami sokkal több alakul ki, amikor már a titkos fegyver és a kábítószer is jelentős szerepet kap a történet folyamán, ahol ismét mindenki megtalálhatja az a szálat, ami őt a leginkább érdekli. Szinte tálcán kínálja a lehetőségeket, hogy mi magunk válasszunk karaktert és történetet. Mindeközben remekül szórakozhat az olvasó, köszönhető ez a remek szófordulatoknak és az eddig csak Vavyan Fable-nél megismert letisztult, intelligens humornak. Én magam lepődtem meg a legjobban, amikor egyik kedvenc írónőm annyira egyedi humorát viszontláttam, csak férfiasabb formában, úgy ahogy azt csak egy férfi tudja előadni és megírni. 

Sikerült azt elérnie a történetnek, hogy végig a nyomozás részesének éreztem magamat, mert sodortak az események, ez igen ritkán szokott előfordulni, de most ezt éreztem. 

Összegezni úgy tudnám, hogy egy remek felnőtteknek szóló mesekönyv, ami kiragad egy kicsit a hétköznapok monotonításából és olvasás közbe nevetésre ingerel. 

Kedvenc karakter: Egyértelműen, Tom. Igaz kicsit esetlen és kelekótya, de helyén van a szíve és megbízható. Imádtam ahogy vezet, vagyis éppen próbálja a csotrogányt kormányozni. 

Kedvenc idézet: "A csirkehússal együtt alaposan megrágtam a frissen szerzett információkat is. Úgy éreztem magam, mint az, aki egy kulcslyukon keresztül kémleli a világot: apró részleteket látok, azokat is csak fél szemmel, és van, ami elrejtőzik előlem, akárhogy csavargatom a fejem. Persze a kulcslyukon keresztül is érdekes dolgokat láthat az ember"

Ez mennyire igaz! 

Állítólag folytatás is készülőben van, amit én érdeklődve várok. Addig is bátran ajánlom mindenkinek olvasásra, aki szereti a humort és egy kis nyomozás sem áll távol tőle. Üde színfolt a magyar krimi palettáján. 

Fülszöveg:

Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!

Kiadó: Álomgyár

Oldal: 420

ISBN: 9786155252525

A könyvért köszönet az Álomgyár Kiadónak!

Könyvtár Book Tag

Mostanában egyre többször megfordulok a könyvtárban. Ezért gondoltam készítek egy tag-et, amit bárki nyugodtan vihet és szabadon felhasználhat, módosíthat.

kép forrása: http://manikinfear.tumblr.com

1. Könyvesbolt vagy inkább könyvtár? Indokold!

+Melyik kedvenc karakteredet tudnád elképzelni, mint könyvtáros/könyvesbolti eladó?

Mostanában egyre inkább könyvtár. Erre elég egyszerű a válaszom: éves tagdíj mellett szinte korlátlanul kölcsönözhetek ki könyveket, amit megvenni nem tudok, vagy éppen nem szeretnék, mert már előre tudom, hogy maximum egyszer fogom elolvasni (ha mégsem akkor még mindig megvehetem). 

+ Rainbow Rowell: Eleanor, szerintem tökéletes könyvesbolti eladó lenne felnőtt korában.

2. Milyen gyakran jársz könyvtárba? Egy vagy több könyvtárat látogatsz?

+Melyik kedvenc karaktereddel mennél szívesen könyvtárba?

Havonta minimum egyszer, de van olyan, hogy kétszer is elmegyek a könyvtárba, mióta lehetőség van akár neten is előjegyezni könyvet ez szinte elkerülhetetlen, mivel bármikor jöhet az sms, hogy megérkezett a vágyott könyv.  Leggyakrabban egy nagyobb városi könyvtárat látogatok, de van, hogy a helyi kisebb könyvtár kínálatát is megnézem, ez utóbbit évente egy-két alkalommal.

+Agahta Christie: Miss Marple, mert jópofa, belevaló öreglány, aki tökéletes társ lenne egy könyvtári válogatáshoz. 

3. Szoktál ezt-azt találni a könyvtári könyvekben, amit az előző olvasó bennfelejtett a lapok között? Mit?

+Melyik kedvenc karakteredet látnád szívesen egy könyvjelzőn?

Igen, elég gyakran előfordul, szárított virágot, vagy éppen könyvjelzőt találtam már. Legutóbb egy Santoro könyvjelző volt az egyik könyvben.  :)

+ Leginkább Anna Banks: Poszeidónjából Galént, mert biztos el lehetne nézegetni akár olvasás közben is. :)

4. Szoktál beszélgetni a könyvtárossal, szokott neked könyveket ajánlani!

+ Melyik könyves karakterrel beszélgetnél szívesen, mert véleményed szerint lenne közös témátok?

Amikor nincsenek sokan akkor szoktunk egy kicsit beszélgetni, megbeszéljük, hogy mit olvastunk legutóbb és mennyire tetszett, vagy éppen nem,  de könyveket nem szokott ajánlani, mert valahogy mindig van elképzelésem, hogy mit szeretnék és sokszor előre le is foglalom a könyvet és mivel 5 könyv a limit a kölcsönzésnél, ezért ezt a számot gyorsan el szoktam érni. 

+Egyértelműen M.C. Beaton Agatha Raisinjével, mert mostanában ő nőtt a leginkább a szívemhez, mint kedvenc könyves karakter. 

5. Van kedvenc könyvtárad, akár a könyvek, akár a szépsége miatt?

+Ki az a karakter aki mostanában a legjobban idegesített és biztosan nem vinnéd el a kedvenc könyvtáradba?

Igen, a pannonhalmi bencés apátság könyvtára. Amellett, hogy gyönyörű még a gyűjtemény is tetemes, mintegy 400.000 kötetet számlál. Amikor a környéken kirándulunk mindig megcsodálom a könyvtárat.

+ Mostanában M.C. Beaton Hamish Machbethje szokott a leginkább idegesíteni, hosszú távon biztos az idegeimre menne ha egy ilyen fickó létezne a való életben. Pedig tetszenek a történetek csak a főszereplő személyisége nem.

6. kérdés. Nem könyvtár, de hasonló kezdeményezés a Könyvmegálló. A Te lakóhelyeden, vagy környezetedben működik könyvmegálló, kipróbáltad már? Mi a véleményed róla?
+Melyik az a könyv aminek a legjobban örülnél ha megtalálnád a könyvmegállóban?

Nálunk pont mos nyílt meg az első könyvmegálló és remek kezdeményezésnek tartom. Mivel mindig van olyan könyvem, amit nem szeretnék megtartani, de természetesen kidobni sem, ezért ezt a módot választom, hogy még olvasókra találjon a könyvem, mert lehet, hogy valaki pont erre a könyvre vágyott. A legjobb, hogy mindezért cserébe én is "kölcsönözhetek" könyvet. Amit eddig leadtam a könyvtárban mostantól elviszem a könyvmegállóba. 

+Leginkább Jhon Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzeteinek örülnék, mert mostanában ez a leginkább vágyott könyvem. 

kép forrása:pozitivnap.hu

Lőrincz L. László: Haragos vizeken I.-II.

 Napfény, Mexico, hulla hegyek és izgalom, talán így lehetne a legjobban jellemezni Lőrincz L. László Haragos vizeken című könyvét. 

Az elmúlt időszakban már éppen megállapítottam, hogy kezdenek ellaposodni és sablonossá válni a történetek. Most viszont mintha újra a régi fényében tündökölne Laci bácsi. 

Nem is tudom egyébként, hogy képes újra és újra megújulni, de valahogy sikerül neki és mi ismét a jól megérdemelt könnyed, izgalmas szórakozást kapjuk olvasás közben. 

A középpontba egy látszólag megoldhatatlan esemény került, mert szinte végig úgy gondoljuk, hogy ebből nem lehet kijönni és nem fogunk elérni a megoldáshoz és a szálak sem fognak összefutni, de ettől nem kell félnünk a végére megkapjuk a jól megérdemelt jutalmunkat, fényt az alagút végén, de még milyen fényt, egyszerűen zseniális a történet, ami végig izgalmas, vibráló és csavaros. Végre nem a megszokott rosszfiúk-jófiúk felállás, ennél jóval több. A történetnek igenis mondanivalója van. Jól is szórakozunk és picit el is gondolkodtunk, ez most valami egészen újszerű volt, remélem még lesz folytatás és valami hasonló történet. A vége azt sejteti, hogy még nem értünk a történet végére.....

Imádtam a víz alatti jeleneteket, amikor igazán lehetett borzongani és találgatni, hogy mi/ki van a homályban. Élőhalottak, titokzatos barna folt és sok-sok rejtély. Nagyon jó, hogy a tenger került a történet középpontjába.

Szinte úgy peregtek a történések mintha moziban ültem volna, nem volt olyan érzésem, hogy már a 120 percnél vagyunk és még mindig semmi. Jól összeszedett, pergősen megírt történet, egészen újdonságként ható szereplőkkel, imádtam Alejandro Turay-t és Elke is szimpatikus volt, aztán ott volt Sörhas kapitány, meg a kisfiú a majommal és Osama meg Obama is feltűnt (persze nem személyesen).  

Összességében számomra olyan volt mintha egy fonalgombolyagot tekertem volna fel és egyre közelebb és közelebb kerültem  volna a megoldáshoz és a teljes egész kép összerakásához. 

A borító alapján mást vártam, először meg kellett szokni a búvár csontvázat, de a végén már egész megkedveltem, viszont a második kötet borítója nem igazán tetszett sem a színek, sem pedig a rajz. Valahogy így van ez ha két különböző borító tartozik egy történethez valahogy mindig az egyiket kezdem preferálni, ez most sem volt máshogy. 

Jöhet a következő!

Imádtam ezt a mondatot, igazi LLL. stílus.:

"Csak úgy köpködték ki magukból az ötleteket; lelkük mélyén azonban mind a hárman meg voltak győződve róla, hogy olyan messze járnak az igazságtól, mint a sivatagi hangya a Himalája csúcsától."

Fülszöveg:

Egy mexikói kikötővárosban furcsa dolgok történnek: tragédiába torkollik egy tengeren rendezett születésnapi buli és egy fuguvacsora; felgyújtják a kínai étterem raktárkészletét; Oliveiro alatt felrobban a WC; fejetlen próbababák úsznak a tengeren; eltűnik Gudrun Björnevik, megérkezik viszont tengerbiológus nővére, Elke; s hogy teljes legyen a zűrzavar, ALEJANDRO TURAY, magyar származású kanadai zsaru is nyomozni kezd (Sörhas kapitánnyal együtt), miközben előbukkan a tengerből néhány eltűnt ismerősünk, ami még nem lenne baj, ha nem lennének tengervízből…

árnak az igazságtól, mint a sivatagi hangya a Himalája csúcsától."

M.C. Beaton: Kísértetház és Szesz szerelem, szemfényvesztés

A két könyvet szinte egymás után olvastam el, igazi Agatha Raisin (Mazsola, hát nem elragadó név? ) rajongóként ez nem is lehetett volna másképpen, hiszen mindkét kötetet egy-egy e-book akció keretében szereztem be és úgy adódott, hogy egymást követték az olvasmányaim listáján.  Nem is győztem örömködni, hogy milyen jó áron jutottam két kötethez is az egyik kedvenc írónőmtől.  

 

Külön-külön nem szánnék rájuk egy bejegyzést, mert annyira nem tudnám taglalni, mivel, mint mindig a jól megszokott Agatha-t és udvartartását kaptuk. Ettől függetlenül egy picit elégedetlen voltam az egyik résszel kapcsolatban. A miértekről lentebb. Tömören röviden következik a véleményem a 14. és a 17. részről

Véleményem a Kísértetházról:

 

Huha, egy ponton majdnem megszakadtam a nevetéstől, egy percig sem unatkoztam, ismét nagyon jól sikerült a történet. Annyira nem is tudtam a nyomozós szálra figyelni, hogy el sem kezdtem találgatni a gyilkos kilétét, számomra teljesen mellékessé vált. Ez azért van, mert teljesen el tudok merülni a vidéki Angliában, a kedvelt karakterekben és az írónő stílusában, főleg amikor kínos, érdekes vagy éppen a nevetéstől a szemünkbe könnyet csaló szituációkba keveri Agathat.  Szerintem már akkor is odáig lennék, ha egyáltalán nem lenne történet csak folynának az események, na jó ez talán túlzás, de tényleg van egy olyan hangulata a könyvnek, ami egyedi és utánozhatatlan. 

Ebben a részben visszatért Charles is, aki szintén egy olyan karakter, aki ad a történethez és nem pedig elvesz belőle, attól függetlenül, hogy flegma és smucig nem tudom nem kedvelni. 

Paul az új szomszéd annyira nem nőtt a szívemhez, de talán nem is ez lehetett vele a cél, enyhén idegesítő és bugyuta szereplő volt, ettől a karaktertől többet vártam volna, de sajnos megrekedt a mellékszereplő vágányon. 

Üde, mulatságos, mozgalmas és szerethető történet.

A Kísértetház hatására a Moly-on létrehoztam egy kísértetes kihívást, akinek van kedve csatlakozhat nyugodtan.  Ez a könyv is adhatja a teljesítés alapját. ;)

Itt elérhető:

Kísértethistória

Fülszöveg:

A kísértetjárta ház híre felébreszti Agatha nyomozókedvét, míg ki nem derül, hogy csak egy közutálatnak örvendő vén szipirtyóval járatja bolondját az ismeretlen tettes. Aztán az öregasszonyt meggyilkolják, és Agatha Raisin magától értetődően sokkalta otthonosabban mozog a bűnügyek felderítésében, mint szellemirtóként. Botladozásaiból ezúttal sem maradhatnak ki a falubeliek meg a rend helyi őrei, ahogy természetesen a jóvágású szomszéd sem.

A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették; a sorozat már a 24. kötetnél tart.

 

„M. C. Beaton tökéletlen hősnője egy valódi drágakő.” 

Publishers Weekly

Az Agatha Raisin-sorozat tizennegyedik kötete.

 

 

Véleményem a Szesz, szerelem, szemfényvesztésről:

 

Leszögezem, hogy még mindig imádom a sorozatot, de ez most nem az volt amit megszoktam és szerettem eddig. Csapongó, vibráló és mondhatom, hogy idegesítő rész volt. James visszatért, hát már ez nem adott okot a boldogságra, mert a karaktere szerintem már unalmas és inkább szánalmas, mint érdekes, borzasztó ahogy jön, majd eltűnik, majd ismét felbukkan. Aztán a gyilkossági szál is nagyon kusza és összecsapott volt, követni is nehezemre esett egy pillanatig sem kötött le. Agatha körül a férfiakból pedig túl sok lett: Charles (aki maradhat), James, Harry és Patrick és akkor még a tényleg csak egy epizódos férfi mellékszereplőket nem is említettem, volt belőlük egy pár. A helyszínt pedig egyáltalán nem szerettem, élettelen, unalmas, legalábbis én így éreztem, hiányzott az Orgonás dűlő a cotswolds. Ez a rész nekem kicsit összecsapott volt és nem éreztem, hogy HUHA! Ettől függetlenül nagyon hamar a végére értem és tudom, hogy ez a számomra érdektelenre sikeredett epizód nem veszi el a kedvemet a következő résztől és biztos továbbra is Agatha rajongó maradok, mert ő most is a megszokott fanyar humorral megáldott, talpraesett, szerethető nőci maradt. 

 

Fülszöveg:

 

Agatha Raisin megint magányos, így először repes örömében, amikor volt férje, James Lacey újra feltűnik az életében, és vakációzni invitálja, ám lelkesedése alábbhagy, mikor azzal szembesül, hogy az ezredes elképzelései az idilli üdülőhelyről bizony eltérnek az övéitől. Agathának a napfényes olasz tengerpart helyett az isten háta mögötti Snoth-on-Sea-ben kell sínylődnie, ráadásul a legvacakabb szállodában és kiállhatatlan alakok társaságában.

A dolgok még rosszabbra fordulnak, amikor az egyik szállóvendéget meggyilkolják, és ő lesz a fő gyanúsított…

A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin-könyv – izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették.

A sorozat már a 26. kötetnél tart.