2017. szeptember 6., szerda

David Walliams: A nagy szölés - Bevetésre felkészülni!

2017. ​április közepén jelenik meg David Walliams újabb, sziporkázóan vicces regénye, A nagy szökés.
Bunting repülőalezredes papucsban jár, mégis egyenruhát visel.
Sodóval eszi a konzervsonkát.
És néha azt is elfelejti, hogy az unokáját Jacknek hívják.
Jack nagyapja fiatalkorában vadászpilótaként harcolt a II. világháborúban, és most, majd negyven évvel később is csak arra vágyik, hogy imádott gépével a magasba emelkedhessen.
Sőt, tulajdonképpen azt hiszi, még véget sem ért a háború.
Ezt körülötte mindenki rosszul viseli, kivéve Jacket, aki a világon mindenkinél jobban szereti őt. Így hát, amikor az öreg úr idősek otthonába, a hátborzongató Alkonyi Hajlékba kerül, Jack mindent elkövet, hogy kimentse őt a gonosz Emse főnővér és a szörnyeteg ápolók fogságából. S ezzel kezdetét veszi a zuhanó repülés életük legnagyobb kalandjába…
"Már majdnem éjfélre járt, mire megérkeztek az állomásra. Hamarosan a nagyapa lakásához vezető úton gyalogoltak. Úgy tervezték, egy ideig meghúzzák magukat az öreg lakásán. Mindazok után, ami a Hadtörténeti Múzeumban és a Scotland Yardon történt, a fiú úgy döntött, jobban teszik, ha nem hozzájuk mennek.
Jack meglepetésére Rádzs boltjában égett a villany. Az újságárus még fenn volt, épp behordta a másnapi újságokat, amiket kötegekben pakoltak le a bolt elé. A fiú tudta, hogy Rádzsban megbízhatnak. Ami fontos volt, hiszen őt és a nagypapáját épp üldözte a rendőrség."

2017. áprilisában jelent meg A nagy szökés David Walliams-tól. Tudtam, hogy hamarosan sort fogunk keríteni az elolvasására, hiszen pont a fiam a célközönsége a történetnek. Emellett nagyon kíváncsivá tett, hogy mennyire tud a gyerekek nyelvén David Walliams, akit a 21. század Roald Dahl-jaként aposztrofálnak.

A kötet elsőre elég vaskosnak tetszhet, de a betűméret miatt azért mégsem annyira problémás, hogy ne merjük a gyerekek kezébe adni. Amikor a 12 éves fiam meglátta, az volt az első hozzászólása, hogy "Ez egy féltégla? Most komolyan?" Nos valóban úgy néz ki, de gyorsan lehet olvasni, mivel a betűméret a gyermeki szemnek és az idősebbeknek is kellemes méretben jelenik meg, szembarát tipográfiai megoldásokkal. Emellett nagyon hamar magával sodor a 12 éves Jack és nagypapája története, így egy pillanatig nem bántuk, hogy pörgethettük a lapokat. Végül a fiam is beismerte az utolsó lap után, hogy ez szuper volt. Egy ilyen befejezés után mi más is lehetett volna? 

A kötetet számtalan egyszerű, de mégis stílusos és vicces illusztráció egészíti ki, melyek Tony Ross keze alól kerültek ki. A rajzok a fiam kedvenceivé váltak, néhol még ki is színezgette őket, mert szerinte úgy még viccesebbek lettek és feltöltődtek élettel. Tudom, hogy nem volna szabad engedni, hogy a könyvbe írjon, vagy színezzen, de itt valóban én is kedvet kaptam hozzá, mert szinte kiáltottak a színekért. Néha talán ez is belefér, főleg egy ilyen remek mese vonatkozásában.

Térjünk is át az egyik fő témára, ami előkerül a regényben, azaz az öregkorra. Nagyon fontos minden család életében az idő múlásával foglalkozni és azt elfogadtatni a gyerekekkel, hiszen a dédszülők, nagyszülők egyszer megöregszenek és az unokák egy nagyon érzékeny időszakban fognak találkozni ezzel, a számukra ismeretlen jelenséggel. Nálunk az öregkor és a szellemi hanyatlás a dédi révén az elmúlt évben vált sajnos aktuálissá és nagyon örültem volna, ha már akkor a kezembe lett volna ez a könyv, úgy talán könnyebb lett volna elmagyarázni és megértetni a gyerekekkel is, hogy valójában mivel is állunk szemben. Egy mesén keresztül valahogy mindig könnyebb az elfogadás. 

A 12 éves Jack őszinte áhítattal ragaszkodik a II. világháborúban szolgált és sok kalandot megélt nagyapjához, felnéz rá, gyermeki szemével még nem veszi észre, hogy a nagyapja bizony segítségre szorul, még ő sem szállhat szembe az idő múlásával. Bunting repülőalezredes ugyanis még mindig az 1940-es években éli a mindennapjait és már képtelen önmagáért felelősséget vállalni, ezért az idegileg kicsit megtépázott családja egy idősek otthonába költözteti, az Alkonyi Hajlékba. A kaland pedig innen veszi kezdetét, hiszen nagyapát és a többi "rabot" ki kell menteni a fogságból!

"-Föl, föl, és messze el!"

Az író vitathatatlanul ért a gyerekek nyelvén és szereti az idősebb korosztályt is bevonni a történeteibe, ezzel is egy éles kontrasztot teremtve. A nagyszülő és unoka kapcsolata mindig egy különleges és meghitt viszony, ezáltal érdemes ezt a gyermekkönyvekbe is átültetni, ahogy tette ezt ez a mese is. 

Megindító volt, hogy a nagyapa karaktere egy valós személyről, nem  másról, mint az író saját nagyapjáról lett mintázva. Ezzel is mintegy emléket állítva az összes nagyszülőnek, dédszülőnek szerte a világon. 
Jack pedig éppen fogékony korban van a nagyapja által felelevenített második világháborús történetek iránt, mely történetek a kis olvasóval is megismertetik a történelem e korszakát mesés elbeszélés formájában. A korra jellemző technikai vívmányokkal, jelentős személyekkel és történésekkel. A kötet végén pedig mindehhez magyarázatot is találhatunk szójegyzék formájában. Nagyon örültem, hogy a repülőgépnevekhez még kiejtési segédletet is találtunk a kötet végén, mert valljuk be a fiúkat nagyon érdeklik ezek a régi gépcsodák, de olvasás közben még meggyűlhet a bajuk a kiejtéssel, de most ezt is ki tudtuk küszöbölni és nem kellett mindig az én segítségem sem, mert ezáltal tudott ő is haladni az olvasással, nem akasztották meg az idegen szavak.
Szép mozzanata a történetnek, ahogy a két generáció megtalálja a közös hangot átívelve évtizedeket, és ezáltal egy nagyszabású történet részesévé válhat a fiatalabb és idősebb olvasó egyaránt.

Ezek a megélt sokszor nehéz, de felemelő pillanatok mind-mind izgalmas útravalóul szolgálhatnak a fiatalabb korosztálynak. Ez a mese egy útravaló, szívvel-lélekkel megírt történet, amit bátran ajánlok fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt, mert mit számít a kor, ha szeretet van? Ebben a történetben pedig ott van mindvégig a szeretet és az elfogadás. 




A történet amellett, hogy szórakoztatott és megindított még abszolút tanító jellegűvé is tudott válni. 

A könyvet köszönöm a Kolibri Kiadónak!
Cím: David Walliams: A nagy szökés
Kiadás éve: 2017
Illusztrálta: Tony Ross
Fordította: Vereckei Andrea
Oldalszám: 472





0 megjegyzés:

 

Könyvlelő Published @ 2014 by Ipietoon